Pertrakta

A közelmúltban bírósági tárgyalást ültem végig. A tanúk – többségükben fiatal gimnazisták – felidézték egy középiskolai szaktanár szeptember elsejei „ötletszerű, hirtelen felmondását”. A drámatagozatos szen­te­si Horváth Mihály Gimnáziumot az igazgatónő képviselte. Szerinte a felmondást nem ő, hanem a tankerület követte el. Tehát manapság a felmondás nem iskolaigazgatói jogkör? Ha így volna is, azt mégsem hinném, hogy az igazgatónő felettes énje tőle teljesen függetlenül rendelkezett volna a példátlan tanévnyitóról. Hogy pusztán parancsra tette. Így indította a tanévet. Lelke rajta.

Személyes okokból az iskolai mindenható mai jogkörénél sokkal jobban érdekelt az érintett diákok spontán reakciója. A szentesi drámás diákok tiltakoztak, mert önkényesen megfosztották őket egy nekik járó szolgáltatástól, annak a (drámai) képzésnek a teljességétől, amelyre szerződtek. Hozzáteszem: ha még lett volna is – de nem volt! – valaki a tankerület vagy az igazgatónő gondos vezetése jóvoltából, aki képes helyettesíteni a hirtelen elzavart nevelőt, de pótolni őt magát nem lehetett! Hiszen a tanár a teljes személyiségével oktat és nevel. Ha van neki. A szentesi tanárnak bizonyára volt, csakis ezért válthatott ki eltávolítása azonnali tiltakozást a fiatalokból.

A tüntető diákok azt üzenték: Semmit rólunk – nélkülünk! Igen, az Alapító Atyák idén kétszázötven éves Függetlenségi Nyilatkozata, a demokrácia normája Szentesre is megérkezett.