K(ik)üldetés

Egyre sűrűbben indulnak a Liszt Ferenc repülőtérről a békediplomáciai járatok. Az idegen kultúrák iránti fogékonyságáról híres parlamenti elnökünk népes küldöttség élén Rijadba látogatott, és megegyezést írt alá Magyarország és Szaúd-Arábia béketörekvéseiről.

A washingtoni békedelegáció az esemény súlyának megfelelően különösen népes volt, az egyik médiahölgy olyan spirituális élményként élte meg, amit csak egy szüléshez tudott hasonlítani. Aztán Moszkvába indult a kormánygép – elhúzott a végtelen orosz síkságok fölött, gondosan kikerülve a már nem létező Ukrajnát –, hogy kormányfőnk a Kreml György Termében vitathassa meg minden oroszok elnökével a béke kérdését, na meg mást is. „Azt kell letárgyalni az oroszokkal, hogy miközben szétlövik az orosz olajfinomítók egy részét, erősítsék meg, hogy a korábban egyeztetett mennyiségű gázt és olajat szállítani fogják.” A mentességet már megszerezte Trumptól, így, ha Putyinnal is megegyeznek, „lesz nafta és mentesség is”, nemcsak nekünk, hanem szerb barátainknak is a közben a MOL tulajdonává vált NIS révén.

Ezért a küldetésért csakugyan érdemes szolgálati útra, elavult szóval: kiküldetésre indulni kétezer kilométer távolságra. Kormányfőnk feladata lesz a jövőben „kivédeni a brüsszeli szankciókat, amelyeket Oroszországra akarnak kivetni 2027-től”. A nagy Oroszország kovácsolta frigy révén így szép lassan újjáépül a KGST is. Hacsak az áprilisi választások meg nem fúrják ezt a szép tervet.