Mi zavar?

Bizonyára van valami oka, hogy az ÉS szerkesztői közölték Kardos András nagyívű írásművét, amelynek lényege, hogy senki nem ért a világból semmit – sem a baloldal, sem a jobboldal –, csak Kardos András, aki tudja, hogy az ideológiák kora lejárt (ha ezt az elmúlt száz évben nem rikkantották el hetente háromszor, akkor egyszer sem), és egyedül ő robog a Kritika nevű expresszen a diktatúra vége felé („Megváltó úr”, avagy a diktatúra vége, 2025/48., nov. 28.). A konklúzió pedig az, hogy Magyar Péter. Mégpedig azon az alapon, hogy a Diákhitel Központ volt NER-es vezérigazgatójának tulajdonít egy csomó minden szép ígéretet és tettet, amit amaz nem mondott és nem csinált. Mindez olyan redundáns mélyenckedéssekkel megfűszerezve, hogy „spektakuláris hazugságvilágának autokratizmusa”, továbbá zsilldölöz, azonban ez kellő alapot szolgáltat a szerzőnek, hogy elvágólagos utasításokat osztogasson az „óellenzéki pártoknak”, hogy mit kell tenniük a választáson, noha a választásokhoz – ipse dixit – nem ért.

Mondom, ha a szerkesztőknek ez így rendben van, az olvasók számára pedig követhető, akkor engem nem zavar. Ami viszont zavar, hogy az ÉS-ben így kell olvasnom magamról: „Hont András nevű ÖT-buzgalmár”, majd egy ócska inszinuáció következik, hogy tudniillik Orbán Viktor a főnököm, és szegény én észre sem veszem, hogy valójában a főnököt bírálom, amikor a Kardos Messiását gúnyolom. Természetesen ennek bizonyítéka annyi, hogy Kardos András nem ért egyet a nézeteimmel, és irritálja a szóhasználatom, ergo az ellenség zsoldjában állok. Gondolom, fölösleges történelmi előképeket vagy akár napjaink jelenségeit fölidéznem erre a technikára; annyira elnyűtt és közhelyes lenne, hogy ha megtenném, én lennék a Kardos András. Amihez inkább kézre állna, hogy megkérdjem, tisztában van-e vele, hogy miközben engem ócsárol és rágalmaz, valójában az ápolóját játssza ki, de mentális állapotát elnézve aktuálisan nem rendelkezik ilyennel.

Ugyanis négy kudarc után ép elméjű embereknek talán föltűnik, hogy ciklusról ciklusra ugyanazt játsszák, és közben ugyanúgy ordítoznak – velem. Csak akkoriban ezt még az óellenzék érdekében tették, most meg ellene. Meg ellenem, hogy legyen valami állandó is. Mert minden másról közben lemondtak, például arról, hogy mi is az állítólagos bajuk a rendszerrel, hiszen jelenleg a végletekig burjánoztatott nemzeti giccs, a vezérkultusz, a bulvárinfluenszerkedés és a gátlástalan hazudozás érdekében fokozzák az agresszivitást és a gőgöt. Bár ez sem olyan meglepő, azt sem tegnap kezdtem el hajtogatni, hogy ennek a vérig sértett gruppie-értelmiségnek igazából nem a NER-rel van baja, hanem azzal, hogy nem ők csinálják. Most sem ők fogják, bárki áll majd az élén, mert az már eldőlt, hogy a NER marad. Nem, nem az én, hanem Kardos Andrásék erőfeszítéseinek köszönhetően.