Megint történelmi- leg úgy alakul?

Aki már 1990 előtt követte a politikát, emlékezhet arra, ahogy Kádár János évtizedeken keresztül mondogatta: nálunk történelmileg úgy alakult, hogy egypártrendszer van. Márpedig ez az egypártrendszer diktatúrát jelentett, még ha puhát is. Aki pedig az utóbbi évtizedekben követi a politikát, annak azt kell belátnia, hogy a Fidesz egypárti hatalmi berendezkedése sem demokrácia. Nem elsősorban azért, mert egypárti, de egypárti volta megkönnyíti, hogy önkényuralomként működhessen. Sokszor jellemeztem önkényuralomként Orbán rendszerét, leginkább az ÉS-ben, és eszemben sincs úgy tenni, mintha demokratikus körülmények között kellene politizálni, miként azt Mellár Tamás (Miért visszalépni?, ÉS, 2025/45., nov. 7.) és Magyar Elemér (Ami hiányzott, ÉS, 2025/49., dec. 5.) feltételezi rólam. Azzal is tisztában vagyok, hogy másnak, mint Magyar Péter mozgalmának nincs ma esélye választáson legyőzni Orbán Viktor hatalmi gépezetét, és írom is, hogy ezt kívánatosnak tartom. Amiben vita van köztünk, csupán az, hogy helyes-e akár a Momentumnak, akár magának Mellárnak hozzájárulnia ahhoz, hogy Magyar egyedül szerezzen a kormányzáshoz, különösen pedig az alkotmányozáshoz is elegendő kétharmados többséget az új Országgyűlésben.

Mellár engem bíráló cikkében elismeri: „Nem zárható ki, hogy Magyar Péter végső soron Orbánhoz hasonlóan kizárólagos egyeduralmat akar szerezni, és be akarja betonozni a hatalmát. Ezt ma még nem lehet előre látni, és nincs is arra semmilyen garancia, hogy a demokratikus berendezkedés elkötelezett híve marad mindvégig.” Így igaz. Majd tovább: „Természetesen van kockázata a hatalomváltásnak (rendszerváltásnak). Viszont abba, hogy a Tisza Párt a választási győzelme esetén milyen kormányt állít fel és miként fog berendezkedni, a magyar társadalom is beleszólhat.” Mellár az erős civil társadalmat tekinti az effajta „beleszólás” letéteményesének, ugyanakkor az újraindulástól való visszalépéssel maga mond le a beleszólás intézményes lehetőségéről, a parla­men­ti jelenlétről, akárcsak a Momentum. Én ezt sajnálom.

Mellár is, a Momentum is úgy véli, Magyar Péter azzal, hogy durván támadja, becsmérli Orbán hatalomgyakorlását, ugyanakkor jóléti intézkedések (mindenféle adócsökkentés és a költségvetési kiadások növelése) hosszú sorát ígéri meg, és az uniós támogatások hazahozatalát is kilátásba helyezi, már csereszabatossá válik velük, és átengedhetik neki Orbán legyőzését, valamint az Orbán utáni rendszer kialakítását. Látom és üdvözlöm, hogy erős kihívást intéz Orbánhoz, de korlátozottnak tekintem ezt a kihívást, rámutatva arra, mi mindenben nem fordul szembe az orbánizmussal. Bírálóim nem szívesen hallják ezt.

Mellár az előző és a most záruló parlamenti ciklusban szinte egymaga képviselt komolyan vehető közgazdasági kritikát az orbáni kormányzással szemben. Erre a szemléletre jövő április után is szükség lenne a parlamentben, akár a kormánykoalícióban, akár az ellenzékben. Hiányozni fog.

Magyar Elemér nem hiszi, hogy a Fidesztől örökölt köztársasági elnök és alkotmánybírák együttese meg tudja akadályozni, hogy egy új kétharmados többség törvényeivel és személycseréivel rendszerváltássá szélesíthesse a kormányváltást. Arra hivatkozik, hogy ha a Magyar Péter vezette egypárti kétharmados többség az Alaptörvényt írja át, azt az alkotmánybíráknak is tudomásul kell venniük. Ez ugyan igaz, de ha ezt tennék, azzal máris a Fidesz gyakorlatát folytatnák, tehát nem váltanának rendszert. Magyar Péter nyilatkozata, miszerint ahhoz kellene a kétharmados többség, hogy kevesebbet kelljen „jogászkodni”, számomra aggasztó.

Szekeres Imre rossz néven veszi, hogy nem említem az MSZP-t az Orbán-rendszer legyőzésére hivatott, de Magyar Péter pártjától különböző politikai erők között (Válasz Bauer Tamásnak, ÉS, 2025/46., nov. 14.). Igaz, számos politikusukkal találkoztam már a Pride-on. De egyfelől támogatottsága ma már nem éri el az 1 százalékot, másfelől 2010 óta rendre meghátrál az orbáni nacionalizmus előtt. Amikor pártelnökei „patrióta baloldalként” jellemzik a pártot, ugyanazzal a jelzővel különböztetik meg magukat más baloldali pártoktól, mint amellyel hazai és külföldi politikai ellenfeleitől a Fidesz.