Lesz más megoldás

Helyesen állapítja meg Aszalós Sándor, hogy Izraelben többféle vélemény létezik a független palesztin államról (A zsidó állam fölszámolása?, ÉS, 2025/47., nov. 20.). Az Israel Democracy Institut rendszeresen méri az ún. Peace Indexet, ezen belül, hogy hányan képesek elképzelni a kétállami megoldást. Ez, sokáig, még a zsidó lakosság között is népszerű volt, de aztán 2001-ben jöttek a Quasszam-rakéták Gázából, 2006-ban a Katyúsák Libanonból, és 2000-től megindult a második intifáda néven ismert terrorista robbantás-, illetve civilek elleni merényletsorozat. Ekkor sok izraeli elgondolkodott, mire használják a palesztinok a zsidók által megnövelt szuverenitásukat. De a lakosság túlnyomó többsége így is a két állam egymás mellett élésében látta a megoldást 2010-ben. 2018-ban ugyanannyian ellenezték, mint támogatták, míg 2022-re az ellenzők kerültek többségbe. Ekkor már sokan úgy vélték, a zsidó telepek elterjedése miatt Ciszjordániában „nem lenne praktikus” egy palesztin államot teremteni. Az idősorok elemzése azért is érdekes, mert választ ad arra, mely elképzelések vesztik el realitásukat, és miért, így ezek a jövőbeli megoldási javaslatokat is behatárolják. Például megmutatkozott, hogy nincs az a nemzetközi politikai vagy pénzügyi hatalom, amely a terrorizmussal megfertőzött palesztin fiatalokat megfékezné, illetve hogy a palesztinkérdés csak addig érdekes az arab államoknak, amíg saját népüket fanatizálják, de amikor a rászorulókat kellene beengedni országukba, már nem. A kétállami megoldás már elvesztette realitását, de a két nép egymás mellett élése attól még lehet békés. Lesz nagyon sokféle megoldás. Iránra például azt mondják, nemzetállam, pedig a lakosság alig fele perzsa. A kurdok öt különböző országban élnek, saját államuk soha nem volt. És a magyarok Erdélyben sem élveznek autonómiát. De ettől még Románia nem számolódik fel.