Megújulni!

Harag György a családjából egyedül élte túl a holokausztot. Szerencsés alkatúnak tartotta magát, mert túl tudott lépni az átélt rémségeken. Sokszor, különböző élethelyzetekben találkoztunk, sokat beszélgettünk otthonában, a Maros étterem galériáján vagy színészeinek, Héjja Sándorék, Barkó Györgyék konyhájában, de életének ezt a mozzanatát soha egy szóval sem említette, és az előadásaiban sem utalt rá (az Anna Frank naplója-rendezésében sem a címszereplő és családja zsidóságát emelte ki, hanem a történet általános emberi tartalmára fókuszált).

1946-ban beiratkozott a kolozsvári Zene- és Színművészeti Akadémia színész szakára, majd elvégezte a rendezőit is. Már hallgató korában játszott és segédrendező volt az Állami Magyar Színházban, amely természetesen szerződtette. A színházi munkái mellett tanársegéd lett az Akadémián. Ígéretes pályakezdés. Biztos és kockázatmentes karrier várt rá. De 1953-ban egy csapásra megváltozott az élete. Egy végzős színész osztály elhatározta, hogy saját színházat alapít (az osztály tagja volt többek között Ács Alajos, Csíky András, Elekes Emma, akik később az erdélyi színjátszás vezető művészei lettek). Kijárták, hogy Nagybányán a román színház mellett létrehozzák a magyart is.