Hogyan (ne) írjunk a gyászról
PRÓZA - TÁRCATÁR - LXIX. évfolyam, 47. szám, 2025. november 21.Költözik a gyerek. Régóta készül rá. Voltak időszakok, amikor titokban én is erről álmodoztam. Kamaszkora óta azt hajtogatja, érettségi után megpattanok, csak nem gondoljátok, hogy itthon maradok, miután elmúltam tizennyolc. Áll a szobájában a könyvespolc előtt. Melyiket vigyem, kérdezi, Szophoklészt? A Legyek Urát elviszem, meg az Iszonyt és Bukowskit. Nem jó ez így, olyan nehéz választani, inkább mégsem költözöm, mondja heherészve, megáll bennem az ütő. Miért nem vihetem az összes könyvem, mert az albérleti szobádba épphogy befér az ágyad, válaszolom. Figyelem, ahogy pakolászik, fotót készít a polcokról, hogy lássa, melyiknek hol a helye, rámosolygok, de belül sírok. Arra gondolok, itt az ideje az elengedésnek – a felnőtté válás törvényszerű, hagynunk kell, hogy a gyerek lerúgja magát rólunk, mondják a szakértők. Néha megnézném magamnak a szakértőket természetes közegükben.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
