Erős nyomás?

Bauer Tamás A Momentum ballépése című írása szerint (ÉS, 2025/43., okt. 22.) „[a] Momentum döntése óta erős nyomás nehezedik a többi indulni kívánóra, elsősorban a DK-ra, hogy a Momentum példáját követve ne induljanak, teljesen engedjék át a pályát Magyar Péternek”. Szerinte nemcsak hogy erős nyomás nehezedik, hanem „[m]int tudjuk, Magyar Péter kétharmados parlamenti többséget akar elérni pártjával a választáson, és ehhez követeli, hogy minden más ellenzéki szereplő vonuljon vissza”. Ilyen követelés viszont tudtommal nem létezik. Ám a szerző mindezek után mintegy konklúzióként kijelenti, hogy „a Momentum lépése szerintem nem közelebb visz ahhoz, hogy a Fidesz fölött aratott választási győzelem rendszerváltást eredményezzen, hanem inkább távolít attól”.

Az írása további hosszas gondolatmenetének a lényege, mindennek megfelelően, hogy a „magyarpéteri” világlátás valójában szinte semmiben sem különbözik Orbánétól, legyen az a melegek ügye vagy akár az ukrajnai háború megítélése. Ez utóbbi már csak azért is vicces – ha egyáltalán illik ide ez a szó –, mert Magyar Pétert és a Tiszát éppen Orbánék vádolják folyamatosan háborúpártisággal. De az igazi vicc mindebben mégis az, hogy a végén Bauer Tamás is eljut odáig, miszerint Magyar Péter valójában szerinte is háborúpárti: „Magyar nem utasít el egyértelműen egy revíziós háborút. Az orbáni »lakossági revízió« folytatása a szomszédokkal szembeni hidegháború továbbvitelét jelentheti. Így a magyar állam Magyar Péter kormányra jutása esetén sem válna a nyugati demokráciák közösségének normakövető tagjává.”

A szerző szerint akkor lenne MP választási győzelme rendszerváltás, „ha ennek a választási győzelemnek a következtében megszűnne az önkényuralom, és Magyarországon ismét liberális demokrácia lenne”. De hát ezek szerint – állapítja meg – erről szó sincs. Bauer Tamás ráadásul nem elégszik meg annak bizonygatásával, hogy a Tisza győzelme nem jelentene semmilyen rendszerváltást. Azt is állítja ugyanis, hogy ennek a változtatásnak objektív, törvényi akadálya is lenne, mégpedig az Alkotmánybíróság. „Magyar Péternek ahhoz kell a kétharmados többség, hogy felszámolhassa az Orbán-rendszert, minthogy a »sarkalatos« törvények megváltoztatása és az Orbán által kiválasztott tisztségviselők elmozdítása csak kétharmados parlamenti többséggel lehetséges. Ezt az indoklást halljuk nap mint nap Magyar Péter támogatóitól.” Ez azonban a szerző szerint tévedés: ugyanis arra persze jó lehet a kétharmados többség, hogy módosíthatók vele sarkalatos törvények és az Alaptörvény, de az Orbán által ki­vá­lasztott köztársasági elnök és Alkotmánybíróság ezt is könnyűszerrel megakadályozhatja. A köztársasági elnök általi visszaküldésre ugyan válaszolhat a parlamenti többség azzal, hogy újra megszavazza a kifogásolt törvényt, de az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényt nem szavazhatja meg újra. „Téves tehát az a hiedelem, hogy a kormányváltás rendszerváltást eredményezhet, ha a győztes kétharmados többséghez jut az Országgyűlésben.”

Szerintem viszont éppen Bauer Tamás téved. Nem is kicsit, nagyon. Ugyanis az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül. Ezt a szabályt éppen az Alaptörvény negyedik módosítása (2013. március 25.) tartalmazza a 12. cikk (5) bekezdésében. Ezt az álláspontot osztotta az Alkotmánybíróság is utóbb, az alapvető jogok biztosának indítványa elutasítása kapcsán (12/2013. [V. 24.] AB határozat).

Normális, jogállami, többpártrendszeri keretek között, tisztességes, korrekt választási szabályok mellett teljesen természetes, hogy különböző világnézetű, felfogású emberek vetélkednek egymással. Most azonban nem ez a helyzet. És számomra érthetetlen, hogy ezt sokan, közöttük a DK vezető hangadói – például Bauer Tamás – sem látják, vagy ami még rosszabb, látják, de nem akarják tudomásul venni. Ezért aztán folyton okoskodnak, kitalálnak mindent, csak hogy bizonyítsák, Magyar Péterrel nem lesz jobb, sőt talán inkább rosszabb lesz. Felróják, hogy Magyar Péter nem tiltakozik minden ellen, ami ellen pedig szerintük kéne, nem áll minden mellé oda, ahová oda kéne, és persze abban a szörnyű esetben, ha kétharmadot szerezne, ő is egyeduralomra törne. Elborzadva figyeltem, mi folyt Budapest VIII. kerületében az időközi önkormányzati választáson, ahol pedig csak egy képviselői tagság volt a tét, nem az ország jövője. Miként fogtak össze a Magyar Péter által óellenzékinek nevezett pártok, a DK és az MSZP, hogy inkább nyerjen az ókormánypárti Fidesz jelöltje, semmint a polgármesteré.