Vissza a lényeghez

Megjelent egy vitacikkem (Mennyi az annyi, ÉS, 2025/30., júl. 25.), utána erre reagáló észrevétel (Hopka Levente: Felszínes, egyszerűsítő, ÉS, 2025/32., aug. 8.), arra a válasz (Pártokkal vagy pártok nélkül?, ÉS, 2025/35., 2025. aug. 29.), majd újabb visszhang (Gegesy Ferenc: Nem én mondtam, ÉS, 2025/37., szept. 12.). Sajnálatos módon menet közben elveszett a vitacikk elején szereplő lényeg.

„Pedig a lényeg a demokrácia. Ez min­dennek az alapja. Nem lehet elégszer leírni, elmondani, hogy enélkül nin­csenek jól működő (igazság-, pénz-, egész­ség-, oktatásügyi, nyugdíj- stb.) al­rend­szerek.” Általános érvényű megál­la­pí­tás, hogy fékek és ellensúlyok, azaz kontroll nélkül elképzelhetetlen európai standardoknak megfelelő, normális­nak nevezhető, a fejlődés lehetőségét megadó „működő ország”. Kinek-kinek az emlékezetéből vagy a történelem­könyvéből elő kéne vennie, hogy az 1990-es, szabadon választott parlament első intézkedései között szerepelt az 1949-es alkotmány szükséges korrekciója. Ez volt a rendszerváltás kezdete!

Ezért aztán nem lehet kétséges annak a kijelentésnek a jelentősége, hogy aki nem demokrata, attól értelmetlen demokráciát várni. Magyar Péter pedig azt mondta: „Teljesen mindegy, hogy demokrácia vagy jogállam. Nem szeretem ezeket a szavakat. Teljesen feleslegesek.” Számomra talány, hogy (talán a DK-t kivéve) miért nem riadóztat, nem foglalkoztat szinte senkit, hogy Magyar ún. programjában a priorizált problémák között új választási törvény meghozatala az első ötvenben sincs benne. Az új alkotmányról pedig szó sem esik. Magyar szerint megfelelő az is, ami most Alaptörvény néven hatályban van.

Aztán egy másik, a körülmények által kialakított lényeges ponthoz érkezünk. Méltánytalanul kevés szó esik a mélyállam jelentőségéről. (Nézzük meg barátaink küszködését, pedig hol vannak a lengyelek az itteni önkényuralomhoz képest.) Ha jól tudom, nem született kikezdhetetlen, egységes álláspont arról, hogy az új parlamentben egyszerű többség elég lenne-e az ún. Alaptörvény semmissé nyilvánításához, ami nélkül rendszerváltásról beszélni értelmetlen. Amennyiben a parlamenti választások után Fleck Zoltán borúlátása ellenére az államelnök egy bármilyen, egyszerű többséget elérő, nem fideszes pártot/koalíciót bízna meg kormányalakítással, az hiába alkotna meg egy ilyen törvényt, a demokrácialeépítési folyamat során „törvényesen” létrehozott fullfideszes Alkotmánybíróság minden kétséget kizáróan rövid úton elkaszálná azt. Jöhetnének az új választások, nyilván a régi törvények alapján. Patthelyzet. Megalapozottnak látszik a vélemény, miszerint rendszerváltás nem képzelhető el kétharmados Orbán-ellenes többség nélkül. Itt aztán meg is állnék, mert a tovább gondolás már egy másik fejezet. Sok optimizmusra nincs okunk. Józan ésszel Orbán önkényuralmának a meglehetősen közeli bukása nem vonható kétségbe. Az esedékes választásokig még sok idő van, és addig egészen biztosan rengeteg minden fog történni. Reménykedjünk abban, hogy adódik békés kimenetelű megoldás.