Noname

Még nem kapta meg második magyarként az irodalmi Nobel-díjat, amikor 2024 márciusában az Osztrák Nemzeti Könyvtár átvette megőrzésre és gondozásra Krasznahorkai László irodalmi hagyatékát. A gyűjteményben a regények és elbeszélések kezdeti vázlatai, a megfilmesített művek forgatókönyvei és a fordítókkal folytatott levelezés mellett kutatási anyagok, utazási dokumentumok, naplók, hang- és videóanyagok is szerepelnek. Kertész Imre, Nádas Péter és Esterházy Péter irodalmi hagyatéka a Berlini Művészeti Akadémián található, Krasznahorkai Lászlóét pedig immár az Österreichi­sche Nationalbibliothek őrzi.

Az, hogy miért nem tett lépéseket a magyar állam a nemzeti kultúránk kincseinek itthon tartása érdekében, az egyik percember Krasznahorkai László Nobel-díja alkalmából tett nyilatkozatából kiolvasható: „...büszke vagyok a magyar író Nobel-díjára. Remélem, hogy Wass Albert, Nyírő József és Tormay Cécile is méltó elismerést kap” (mellesleg Nobel-díjat csak élő szerző kaphat). Amikor pedig a mai, képekkel kommunikáló világban a Frankfurti könyvvásáron a magyar stand egy vidéki kultúrházat idéző A4-es lapon írta ki, hogy az író díjat kapott, azt azzal magyarázták, hogy a könyvvásáron nem a marketing a lényeg, „Krasznahorkai nem azért kapott Nobel-díjat, hogy kivetítsék az arcát egy ledfalra. A Frankfurti könyvvásáron nem poszterfiúkkal kereskednek, hanem könyvjogokkal.”

„A többi néma csend”, írta egy hajdan népszerű angol poszterfiú. Neki megadatott a kegyelem, hogy rálásson az élet mélységes mély titkaira. Megtanult szerényen hallgatni is.