Mintha nyugdíjadó lenne

VISSZHANG - LXIX. évfolyam, 43. szám, 2025. október 22.

A Magyar Nemzet, több portál, sőt még Orbán Viktor is a Tisza nyugdíjpolitikáját akarja lejáratni. Mindezt a fényképemmel illusztrálják, mintha a Tisza szakértője lennék. Korábbi tévészerepléseimet elferdítve azzal vádolnak, hogy a nyugdíjadó bevezetésével jövőre akár 20 százalékkal csökkenteném a nyugdíjakat. A valóság: jelenleg is létezik a magas induló nyugdíjakat érintő „nyugdíjadó”, hatása 2012 óta folyamatosan erősödik, én ezt csupán hosszabb távon erősíteném tovább.

 

Valóság

A valóságos helyzetet három kérdésre adott három válasszal jellemzem.

a) Akarok-e nyugdíjadót? A nyugdíjadót csak hasonlatként használtam a degresszióra, amely létezik, egyre erősödik, és láthatatlan progresszív nyugdíjadóként működik.

b) A Tisza szakértője vagyok-e? Nem vagyok a Tisza szakértője, csak júniusban felléptem egy 45 perces előadással a Főnix Tisza-szigeten, ahogy minden tisztességes meghívásra szívesen elmegyek.

c) Akar-e a Tisza „nyugdíjadót”? A Tisza nyugdíjterveiben nem szerepel a „nyugdíjadó” (a degresszió).

A következőkben először megmagyarázom, mi a degresszió, majd körvonalazom a kálváriám történetét. Hangsúlyozom, hogy a „nyugdíjadó” kérdése jelenleg még nem tartozik a nyugdíjrendszer legfontosabb kérdései közé, de a nemtelen támadások miatt most szinte csak ezzel foglalkozom.

 

Mi a nyugdíjdegresszió?

A nyugdíjdegresszió több országban (köztük Magyarországon is) létezik. Azt jelenti, hogy az induló nyugdíj kiszámítási folyamatában a nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló keresetet, röviden a nyugdíjalapot egyre növekvő mértékben sávosan csökkentik. Ezt követően a szolgálati idő és a korhatáron túli időtől függő bónusz figyelembevételével határozzák meg a degresszált (azaz csökkentett) nyugdíjat. Hasonlattal élve: a degresszió mintha progresszívan „adóztatná” a magas nyugdíjalapokat. A degresszió erősítése tehát csak az újonnan induló magas nyugdíjakat érinti, az alacsonyabb induló és az összes már megállapított nyugdíjat nem. (Egyébként ha 2011-ben megmaradt volna a progresszív szja, akkor az induló nyugdíjak közti különbségek jóval mérsékeltebbek lennének.) Mivel a kormány a „felesleges vitákat kerülendő” számos közérdekű nyugdíjadatot titkosított, nem tudom, hogy jelenleg a degresszív elvonás az induló nyugdíjak hány százalékát teszi ki. Tájékoztatásul: az 500 ezer Ft fölötti nyugdíjak száma az összes nyugdíjnak körülbelül a 3 százaléka, az induló nyugdíjak esetén ez az arány nagyobb lehet. Tehát az egész gondolatmenet jelenleg még kevés embert érint, de tíz-húsz év múlva a degressziót erősíteni kell.

Mindenekelőtt egy számpélda: hogyan „adózik” ma is egy magasabb, például 400 ezer Ft-os, deg­resszió előtti induló nyugdíj? Mielőtt részletezem a számítást, előrebocsátom a végeredményt: negyvenévi szolgálati idő és korhatáron való (vagy Nők40-es) nyugdíjba vonulás esetén a degresszió 17 ezer Ft-tal 383 ezer Ft-ra csökkenti a nyugdíjat. Akit a részletek nem érdekelnek, rögtön a Történetem részre ugorhat.

Negyvenévi szolgálati idő és 500 ezer Ft degresszió előtti nyugdíjalaphoz 400 ezer Ft-os nyugdíj tartozna, ha nem lenne degresszió. A degresszió miatt a tényleges nyugdíjalap és a nyugdíj jóval kevesebb. Két degressziós küszöb létezik: 372 és 421 ezer Ft, két degressziós kulcs: 10 és 20 százalék. Részletezve: a degresszált nyugdíjalap 372+0,9×(421–372)+0,8×(500–421)=372+0,9×49+0,8×79=372+44+63=479 ezer Ft.

Ezt a nyugdíjalapot 0,8-del beszorozva kapjuk a tényleges nyugdíjat: 383 ezer Ft-ot, a degresszió tehát 17 ezer Ft.

Természetesen az induló nyugdíjak nem nagy, de nem elhanyagolható része 383 ezer Ft-nál nagyobb, ma már a (legalább) 700 Ft-os induló nyugdíjak is egyre gyakoribbak. Itt az „adó” kerekítve 100 ezer Ft, ennyit vesz el az eredetileg 800 ezer Ft-os nyugdíjból a degresszió. 2012 óta nominálisan rögzítették a két küszöböt, akkor még sokkal többet értek, ezért akkor a degresszió csak a nagyon magas nyugdíjalapokra épülő induló nyugdíjakat érintette. Ma már a küszöbök a nettó átlagbér körül vannak, ezért a hatásuk erősödik.

Egyébként az 1997. évi törvény szerint a degressziót 2013-tól meg kellett volna szüntetni, de a szinte minden országban létező járulékplafon hazai eltörlése miatt a deg­resszió zárványként megmaradt 2012 után. (A járulékplafon fölött nem vonják le a nyugdíjjárulékot, és nem is keletkezik többletnyugdíj. Ha a járulékplafon megmaradt volna, akkor a degressziós sávok már a plafon fölé kerülnének, azaz hatástalanok lennének.)

 

Történetem

Június elején szerepeltem a Főnix Tisza-sziget rendezvényén egy 45 perces nyugdíj-előadással, amelyet később a szervezők kitettek a netre. Később két tévériport is készült velem, az egyik a 24.hu Della műsorában Baka F. Zoltánnal nyáron, a másik az ATV-ben Szöllősi Györgyivel néhány hete (a fideszes propagandakampányban szereplő fényképem egy korábbi ATV-riportból származik). A Dellában azt fejtegettem, hogy a magyar nyugdíjrendszer hosszabb távú feszültségeit (erősödő polarizálódást az évjáratokon belül és az évjáratok között, valamint a rendszer fokozódó hiányát) a degresszió erősítésével kellene kezelni, azaz a magasabb induló nyugdíjakat relatíve – a keresetekhez képest – csökkenteni kellene. Itt használtam hasonlatként a progresszív adózást, és rosszhiszeműen ezt használták fel a lejáratásomra. (Egyébként Facebook-oldalán több Fidesz-vezető magából a degresszió szóból is gúnyt űz.)

Érdekes módon arról nem beszélnek támadóim, hogy az ATV-riportban nyilvánosan is bíráltam a Tisza azóta szerencsére elfelejtett ígéretét, a Férfi40 bevezetését. (Emlékeztető: a Férfi40 nemcsak drága, hanem méltánytalan is a többi nyugdíjba készülővel szemben, akárcsak ikertestvére, a Nők40.) Szerintem ez a kritika önmagában is cáfolja, hogy Tisza-szakértő lennék. Egyébként rend­szere­sen részt veszek a Pénzügykutató ren­dezvényein, és a NYUSZET (Nyug­díjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa) szakértője vagyok, előadásokat is tartok. És ismétlem: szívesen elmegyek bárhová, ahol kíváncsiak a gondolataimra.

Lehet kifogásolni, hogy az ATV riportjának végén önfeledten azt mondtam, hogy ha majd győzünk, ráérünk akkor foglalkozni a hosszabb távú tervekkel. Természetesen a többes szám első személyen nem a Tisza Párt vezetőit értettem, hanem a rendszer egész ellenzékét, a több millió szavazót. A hosszabb távú tervek kidolgozásának és nyilvánosságra hozatalának egyéves halasztása eltörpül Orbán Viktorék halogatásához képest. A rádióinterjú szerint Pató Pálék kivárnák azt az időt, amikor tíz-húsz év múlva a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná válik, a rendszer hiánya a GDP-­nek már nemcsak 2, hanem 4 százaléka lesz.

Röviden kitérek a „Tisza-nyugdíjadós” hazugságkampányra. Egy ügyes propagandista felismerte a lehetőséget: három szereplésem összemosásával azt lehet hazudni, hogy a Tisza nyugdíjadóval csökkentené a nyugdíjakat. Anélkül, hogy eltúloznám saját jelentőségemet, ritka pillanat a tizenöt éves Orbán-féle autokráciában, hogy vezető fideszes politikusok az én fotóm előtt próbálják lejáratni az ellenzéket, itt a Tiszát. Kiemelkedik Kocsis Máté frakcióvezető, aki engem egy wanted.jpg plakáttal köröztet. Valaki még azt is elárulta Orbánnak, hogy matematikusdiplomám van, hiszen az említett rádióinterjúban leszólta a nyugdíjreformokkal kísérletező baloldali matematikusokat. (A többes szám nekem szól, ugyanis nem tudok más matematikusról, aki ellenzéki oldalról nyilvánosan véleményezte Orbánék nyugdíjpolitikáját.)

Egyelőre a 14. havi nyugdíj ígérete Orbán új csodafegyvere, amelynek bevezetésére az aggasztó választási előrejelzések ösztökélik, fittyet hányva az államadósság-ráta és a kamatterhek növekedése miatti kárra. (Érdekes, Orbán elfelejtette, hogy 2006-ban a 14. havi nyugdíj beígérése ellenére elvesztette a választást. Már arra sem emlékszik, hogy a 13. havi nyugdíj újrabevezetésénél a 2022-es választási hajrában az eredetileg valóban négy évre tervezett bevezetést végül is két évre rövidítette.)

Zárszóként tiltakozom a Fidesz-propaganda ellen, amely a lejáratásomon keresztül próbálja eltéríteni a nyugdíjas választókat a Tiszától. Hozzáteszem, hogy nekem már nincs sok vesztenivalóm. De valóban az lenne jó az országnak, ha még húsz évig nem lenne nyilvános vita a közügyekről?

A szerző további cikkei

LXIX. évfolyam, 36. szám, 2025. szeptember 5.
LXIX. évfolyam, 20. szám, 2025. május 16.
LXIX. évfolyam, 6. szám, 2025. február 7.
Élet és Irodalom 2026