Magyar nonszensz

Tizenöt év után oda jutott az ország a demokráciával, mint a sorozatfüggők Columbo feleségével. Mindig hallanak róla, de sosem látják. Ez lesz az eredménye, ha egy miniszterelnök harcnak tekinti a közéletet, ahol nem kompromisszumokat kötni, hanem nyerni kell, legyőzni az ellenfeleket. Ezért lesz minden vita ketrecharc, vonulni kell, és klubot szervezni harcosoknak.

Aki arra kíváncsi, mi következik a választások után, ha mégis át kell adni a hatalmat, vigyázó szemét olyan településekre vesse, ahol ellenzéki polgármestert választottak. Győrben például még a Közgyűlés napirendjét is a többségben levő kormánypártiak állítják össze, és kényelmes irodájukban obstrukciót terveznek minden olyan javaslat esetén, ami nem tőlük származik. A Széchenyi István Egyetem környékén már az előző polgármester idején érzékelték, hogy reggel és kora délután beáll a forgalom, mert a Szigetközbe, Vízivárosba vagy Szent­ivánra igyekvőknek és az onnan érkezőknek itt kellene áthaladniuk, miközben megállíthatatlanul hömpölyög az egyetemisták áradata a gyalogátkelők során. Kezdeményeztek anno egy szakértői felmérést és javaslatot, hogy a rengeteg körforgalommal tagolt régi úthálózatot miként lehetne tehermentesíteni. Az egyik javaslatot, hogy rendőri irányítás oldaná meg, tekintsük a humor megnyilvánulásának.

Legutóbb a helyszínen tartott sajtótájékoztatót az alpolgármester a szakemberekkel a lehetőségeket mérlegelve, egy kőhajításnyira tőle pedig a városrész országgyűlési képviselője nyilatkozott a kormányhoz hű helyi médiának. Megszületett a süketek párbeszéde jeltolmács nélkül.