Maradék

A közbeszéd orvlövészei eddig csak a közoktatás proletárjaira alkalmazták a maradékelvet, miszerint csak abból lett tanár, aki magasabb beosztásban nem felelt volna meg – hiszen a pedagógusokkal ellentétben a most megsértett háziorvosok alkalomadtán érzékeny pontjukon markolhatták volna meg azokat, akik ily módon rágalmazták meg őket.

Állami minimum volt mindeddig, hogy a közoktatás munkavállalóit képzettségüknek, felelősségüknek, munkaterhelésüknek megfelelő díjazás és tisztességes munkakörülmények híján az erkölcsi megbecsülés hangzatos szóvirágözönével fizették ki.

A pedagógusokra éppen azért lehet szép szavakkal hatni, mivel egész pályájukon az erkölcsi értékek minde­nek­felettiségét, a tisztességes munka becsületét hangoztatták a jövő munkásai, orvosai, közszolgái előtt. Éppen ők, éppen mi nem hittünk volna benne?!

S most a tanárok után a háziorvosok fogják a kollektív sértést magukon szétkenni? Így megy ez, kedves barátaim, háziorvosok, mert bár mi tanítottunk benneteket, de mindnyájunkat a pusztaverszáji manézsban idomítottak.