Eligazítás a bejáratnál

Ellehetetlenítési törvény?! A lehetőségek hazájában? Megőrültek?? Vagy csak megint szintet lépett a sajtóaljasság? Nem lepne meg. Az áldozathibáztatás régóta bevett húzás az álfüggetlen álsajtóban. Ráfogni a magyaremberekre, amit épp e ráfogással követnek el ellenük? Ez lenne az önök híres függetlensége, ugye, mélyen nem tisztelt hölgyeim és uraim!? Hátrébb a kamerákkal! Félre a mikrofonokkal! Legyenek kedvesek pusztulni innen! Ami sok, az sok! Ne csodálkozzanak a felindulásomon: a magyaremberek törvénnyel próbál védekezni a Nemzet, az Ország, a szuverenitás ellehetetlenítése céljából idetelepített besúgók, árulók, ármánykodók támadásai ellen, erre azt a vádat kapja, hogy el akarja lehetetleníteni a sajtó függetlenségét meg az egyesülési szabadságot. Tényleg megáll az ész.

Mi, patrióták azt mondjuk erre: ragaszkodjunk a tényekhez! Nézzük meg a tényekből kiindulva, a tényekre alapozva és a tényekkel felvértezve, ki lehetetlenít el kit. Kto kovo? – ahogy Kínában mondják. Elvesz-e lehetőséget a sajtótól és a civil szervezetektől az átvilágítási törvény? Hát persze hogy elvesz! De minek a lehetőségét veszi el? Annak lehetőségét, hogy tönkretegyék az országot, ellehetetlenítsék a Haza győzelmét a soron következő választásokon! Hát ki hallott még ilyet?! Álnokul kihasználva a választásokat, leváltani a Hazát, mikor ezeregyszáz évből mindösszesen tizenöt éve van hatalmon?! Beszéljünk magyarul: amikor a gyufát elveszik a kisgyerektől, akkor nem a játék, hanem a lakás felgyújtása lehetőségétől fosztják meg. És ez tényleg akkora baj?

A tények azt mutatják, hogy bizonyos lehetőségek elvételével az egyik oldalon óriási lehetőségek szabadulnak fel a másikon. Amennyi lehetőséget a Nemzet szeretett átvilágítási törvénye elvesz a sajtómunkásoktól és civil aktivistáktól, ugyanannyit vagy még többet ad is nekik. Már ha hajlandók és képesek élni vele. Például avval a lehetőséggel, hogy az online csatatéren dúló ellehetetlenítési háborúban a Haza oldalára álljanak. Nem Brüsszelt, nem blöffpártokat, hanem a magyarembereket lájkolják, a digitális honfoglalást posztolják − tiktokon innen, instagramon túl, talpig nehéz hűségben. Legördülhet végre szívükről az árulás sötét göröngye; abbahagyhatják a csaholást, míg a nagy patrióta karaván az európai sivatagon áthalad; egyetlen vállrándítással – e-he-juhnyem! – ledobhatják magukról idegen érdekek vontatókötelét, pofájába vághatják a Disznófejű Nagyúrnak a függetlenség zsoldját. Ezt a fantasztikus lehetőséget nevezik önök ellehetetlenítésnek? És közben alattomosan elhallgatják, hogy az átvilágítási törvény épp az ellehetetlenítők – a nemzet életgyökerén rágók, a szuverenitás virágoskertjén taposók, a sajtóélősködők és más közösségi kártevők – ellehetetlenítésére irányul?! Mondják már meg nekem, mégis ki az az elvetemült, sötétben bujkáló, féknyúzt terjesztő digitális ellenforradalmár, aki a Nemzet ellehetetlenítőinek lehetőségeket akar adni? Miféle magyaremberek az, aki nem akarja szívvel és lélekkel, hogy végre horogra kerüljenek a zavarosban halászók, a rablóhalak és más vérengző kiskakasok? Mert – lássunk tisztán! – félnivalójuk a törvénytől csak nekik van! Azoknak van, akik visszaélnek a Haza bizalmával, és a nagyvonalúan nekik osztott lapokkal azt próbálják most megkártyázni, hogy a Haza veszítsen a következő választásokon. Kártyázzanak csak, a nagy szlem nem fog összejönni nekik. Talán még a kicsi sem. A törvény reflektorfénye áthatol a brüsszeli sötét vizeken, utoléri a háló­zat által idetelepített besúgókat, áruló­kat, ügynököket. Fényvitéz kivonja fénykardját fényhüvelyéből, és rámutat a víz alatti csúszómászókra. Szuvéhá vitéz kiveti rájuk fényhálóját, és ragyogva lajstromba veszi őket. Büntetésvégrehajtás vitéz pedig fényesen végrehajt. Ennyi. Nincs apelláta. A tények makacs dolgok. A törvény ténye is az. Tiszteld a tényeket, hogy hosszú életű légy a földön! – valahogy így mondja a Szentírás, nem? Aki az átvilágítási törvény ellen lázad, az nincs jóban a tényekkel. Ha lehetne, talán még a Nap tényét is letagadná az égről. De nem lehet. A Nap legyőzhetetlen. Az ilyenekkel szemben joggal él a gyanúperrel, hogy csak azért nem kellenek nekik a tények, mert vaj van a fejükön. De mért áll ki a Napra, aki idáig tényellenesen a brüsszeli ellehetetlenítők szekerét tolta? Aki a szürkezóna hegedőse volt, a puccsisták nótáját húzta, és nem ám a Dankó Rádióban!

De lehet-e csodálkozni az átvilágítási törvény keltette pánikon a nemzetveszejtők táborában? Nem meglepő, hogy az, aki mostanáig a brüsszeli zavarosban halászott, a törvény vallatólámpája előtt ülve, reszket és fogait csikorgatja, amikor viselt dolgai, nemzetellenes üzelmei iránt érdeklődik a Nemzet. Persze hogy rögtön pufogni, jajveszékelni, tiltakozni kezd, mondván: el akarják őt lehetetleníteni. Akarja a halál! Mi csak a nemzetrombolás lehetőségét akarjuk elvenni tőle, mert erre kaptunk felhatalmazást a Nemzettől a vele való legutóbbi konzultációnk alkalmával. Ami ellehetetlenítés a Nemzet ellen fenekedőknek, az lehetőség a Nemzetnek. Lehetőség a fennmaradásra. És ez a lehetőség a Nemzet Szuverénjének személyes széfjében van letétbe helyezve. Mért, talán azt várták tőle, hogy tálcán fogja felkínálni a magyar szuverenitást a Kijevi Rusznak? Vagy azt, hogy Magyarországot az unió huszonhetedik fegyencgyarmatává teszi?

Mindenki tudja, hogy az átvilágítási törvény jelentősége a magyar szuverenitás felpuhítási kísérleteivel szemben rendkívüli. Puha, lekonyuló szuverenitással a mai zavaros világban, az óriási ellenszélben semmire sem mennénk. Ezért sem kapkodtuk el az elfogadását. Nyár elején visszavontuk, és egész nyáron hosszasan érleltük. Biztosak voltunk benne, hogy ősszel éretten kerül a parlament elé, jöhet a szüret. Így is lett. Már csak párat kell aludni hozzá, hogy a Nemzet Bullájára ünnepélyesen rákerüljön a kétharmados parlamenti aranypecsét.

Merem állítani: a törvény azzal, hogy elveszi a nemzetellenes aknamunka lehetőségét a sajtótól és az NGO-któl, kiszélesíti a lehetőségek horizontját a magyaremberek előtt. Ezzel új tüzelőállások nyílnak a lehetőségek frontján. Ezekből fogjuk lőni a Nemzet leváltására készülődő, választási puccsot szervező külföldi szekértolók, belföldi bérencek és áruló kiskakasok zsoldoshadseregét. Senki ne merészelje elvitatni tőlünk a Nemzet önvédelemhez való jogát, különösen nem most, amikor a Nemzet új, digitális honfoglalásra készül, és javában folynak a tárgyalások a trójai fehér falóról Szvatoplukkal!