Népirtó Hamász

Kétségtelenül meggyőzően írja le Révész Sándor, miképpen hívta elő Csurka István a soviniszta érzelmeket (Aki piréz, velünk tart, ÉS, 2025/36., szept.  5.), bár a nacionalista szörnyeteget fasiszta politikusok már korábban „hasznosították”. Azt is tudjuk, hogy az elveket nem a származásnak kell meghatároznia, és azért sem kell szégyellnie magát egy zsidónak, mert nem ért egyet Netanjáhuval, Izrael szavazópolgárainak majdnem a fele vállalja ezt, demokratikus országról lévén szó. Másfelől pedig rengeteg nem zsidó (sok amerikai között én is) egyetért Netanjáhu országa biztonságára törekvő hadviselésével. Mert fáj a „palesztin anyák vesztesége”, nem gondolom, hogy „az áldozatok száma nem éri el a tízezres nagyságrendet”, s nem hiszem, hogy „nem éheznek tömegek Gázában”. Éppen ezért meggyőződésem, hogy az ezekért felelős Hamászt mielőbb megadásra kell késztetni, és el kell távolítani a hatalomból. Mert fegyveresei valóban szörnyű pusztítást végeztek 2023. október 7-én az izraeli könnyűzenei fesztiválon, de most annál sokkal többet saját népük sorai között. Gyerekeket áldoznak fel, akikről „nem gondolja senki, hogy terroristák”, de szüleik megengedték, hogy lakásukban rakétakilövőt állítsanak fel. Miközben Izrael folyamatosan látja el élelmiszersegélyekkel Gázát, még akkor is, ha tudja, abból jut a zsidó túszokat éheztető Hamász-fegyvereseknek is. Révész Sándort nem tartom „öngyűlölő zsidónak”, de elvárnám tőle, hogy mint humanista az emberáldozatok okozói ellen álljon ki, mert eszmetársai demonstrációin még nem láttam olyan táblát, hogy „Hamász, takarodj!”. És ha bármilyen ötlete van arra nézve, miként lehetne az Izrael elpusztítására felesküdött, népirtó Hamászt a hatalomból eltávolítani kevesebb áldozattal, kérem, ossza meg velünk.