Olvasói levél

Révész Sándor legutóbbi publicisztikájában (Aki piréz, velünk tart, ÉS, 2025/36., szept. 5.) azt állítja, hogy az izraeli kormány politikájával egyetértők között „nyoma sincs” az együttérzésnek a gázai civilek szenvedése iránt, továbbá hogy nem néznek szembe a dilemmákkal, és identitásalapú támadásokkal élnek más véleményen lévőkkel szemben. Ezzel a megállapítással nem tudok egyetérteni.

Először is: Gáza civil lakossága nem választható élesen külön a Hamásztól. 2007 óta a Hamász teljhatalommal uralja a Gázai övezetet. Sohasem voltak tiltakozások a Hamász rémuralma ellen, és 2023. október 7-én, az iszonyatos mészárlás után Gáza utcáin sokan ünnepeltek. Nehéz tehát a lakosságot teljes egészében ártatlan áldozatként ábrázolni, miközben tömegek azonosultak a terrorral.

Másodszor: a humanitárius katasztrófa elsődleges oka nem Izrael, hanem a Hamász. Nemegyszer hallani segélyszervezetektől is, hogy a Hamász elrabolja a nemzetközi segélyeket, majd pénzért osztja tovább. Izrael ezzel szemben rendszeresen enged be élelmiszert, gyógyszert, üzemanyagot, és katonai műveletei előtt figyelmezteti a civil lakosságot a közelgő akciókra. A Hamász ugyanakkor igyekszik megakadályozni a civileket a menekülésben, és volt rá példa, hogy fegyveresei saját népükre lőttek, ha azok ki akarták kerülni a harcokat.

Harmadszor: az izraeli álláspont hívei között nagyon is van együttérzés a palesztin áldozatok iránt – de az együttérzés nem jelenthet naivitást. Az a felismerés, hogy a Hamász a saját népét is pajzsként használja, nem együttérzéshiány, hanem a valóság kimondása. Aki átlátja, hogy a Hamász bűne, ha a gyermekeket, nőket, civileket fegyverraktárak mellé telepíti, az nem érzéketlen – hanem éppen az áldozatok valódi felelőseit nevezi meg.

Révész azt írja, „annak akkor sem lenne igaza, ha igaza lenne, aki nem tanúsít együttérzést”. Én viszont úgy gondolom: annak sincs igaza, aki az együttérzés nevében elmossa a különbséget terror és önvédelem között. Az együttérzésnek párosulnia kell józan ítélőképességgel is.

A vitában tehát nem az együttérzés hiányáról van szó, hanem arról, hogy ki kit tekint felelősnek a tragédiáért. Ebben lehet eltérő álláspont, de fontos, hogy ne bélyegezzük egymást érzéketlennek pusztán azért, mert más következtetésre jutunk.