Nem üzletel

Kovács Zoltán Birgék szivarfüstben című cikkében (ÉS, 2025/36., szept. 5.) a hatvanpusztai uradalomról is beszél. Ennek kapcsán – kitekintésként – talán nem érdektelen pár szóban összefoglalni, milyen ingatlantulajdonnal rendelkezett az V. köztársaság első négy államfője, de Gaulle, Georges Pompidou, Valéry Giscard d’Estaing és François Mitterrand.

Kastélya a négy közül, családi örökségként, egyedül Valéry Giscard d’Estaing-nek volt. A 1300 m2 alapterületű château de la Vavasse-t az épület körüli 14 hektáros földterülettel a volt köztársasági elnök apja 1936-ban vásárolta. Igaz, az exállamfő, 2005-ben, együtt Olivier öccsével és Philippe unokafivérével, az 1794-ben kihalt Estaing család Aveyron megyei kastélyát is megszerezte. De hát Giscard d’Estaing mindig is büszke volt arisztokrata származására; családfáját nagy büszkén XV. Lajos egyik lánya megesett udvarhölgyének törvénytelen leányáig, a később Montalivet grófnőként ismert Adélaïde-Louise-Françoise-ig vezette vissza (így XV. Lajos utódjának is tekintette magát). Charles Henri d’Estaing de Saillans márkit, ha nem is egyenes ágon, ugyancsak felmenői közé sorolta. Utóbbit, aki La Fayette oldalán részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, a forradalom alatt tengernaggyá léptették elő, majd a terror idején lefejezték.

De Gaulle colombey-les-deux-églises-i birtokát (Haute-Marne megye) viszont még jóakarattal sem lehet kastélynak nevezni, a La Boisserie legfeljebb szerény udvarház. Az 1810-ben sörfőzdének épült rezidenciát 1934-ben az akkor még alezredes de Gaulle tiszti fizetéséből viszonylag olcsón vásárolta. A ház megvételekor egyáltalán nem számított luxusingatlannak. A tulajdonos csak a háború után vezettette be a vizet meg a telefont, és építtette a szögletes tornyot a vadszőlővel befuttatott egyemeletes épület oldalába (itt alakíttatta ki a dolgozószobáját). De Gaulle annyira szerette az otthonát, hogy 1958-as megválasztása után nem sok kedve volt átköltözni az Élysée-palotába, és hivatali ideje alatt is a La Boisserie-ben töltötte a hétvégéket.

Ami François Mitterrand-nak a Landes megyei Soustons község melletti nyaralóját illeti (Latche), a leendő köztársasági elnök a Hossegor fürdőhelyen 1965-ben fedezi fel az Atlanti-óceánra néző telket, amit egy XVIII. századi házzal, egy juhakollal meg 1000 m2 telekkel potom 4500 új frankért (kb. 7100 mai euróért) szer­zett meg a baszk Etchegoyen bárótól. A telekhez később 42 hektár fenyőerdőt is vásárolt. A juhistállót Mitterrand dolgozószobává alakíttatta, emellett két villát is építtetett, egyet magának és könyvtárának, egyet pedig a vendégeknek. Itt látta vendégül a francia államfő Helmut Kohlt és Gorbacsovot. Mitterrand-nak zebrája nem volt, volt viszont egy kutyája (Baltique), és volt két szamara (Marron és Noisette).

Pompidou, akit de Gaulle 1960-ban tájékoztat, hogy Michel Debré távozása után neki szánja a miniszterelnöki posztot, ugyanebben az évben értesül arról, hogy a Szent Lajos-szigeten általa bérelt értékes lakást a tulajdonos (a piperecikkekkel foglalkozó Helena Rubinstein) el akarja adni. A későbbi politikus felesége és fia nagyon örült volna a Béthune rakpart 24 alatti elegáns bérlemény tulajdonjogának, Pompidou azonban kijelentette: „Leendő miniszterelnök, ha történetesen nincs vagyona, nem vásárolhatja meg a lakását. Aki állami funkciót vállal, az nem üzletel.”