A számok mögötti valóság

A magyar politika 2025 nyarán egy kifáradt színházra emlékeztet: a díszletek még állnak, a gépezet zakatol, a propaganda harsog, de a közönség már nem hisz annak, amit lát. A félelem – amelyet a Fidesz évekig sikerrel váltott szavazatokra – ma már nem mozgósít úgy, mint korábban. A rezsim szilárdnak tűnik, de a repedések egyre láthatóbbak, miközben az ellenzékben egymásnak feszülő stratégiák és egymást kizáró illúziók szítják a bizonytalanságot. Van, aki biztos győzelemben bízik, más új messiást vár, megint más pedig a régi értékek visszatérésében reménykedik. A választók egyre gyakrabban sóhajtanak fáradtan.

A Forrás Társadalomkutató Intézet nyári kutatásának (https://forrasintezet.hu/kutatasok /) fontos tanulsága: a választók háromnegyede olyan politikai erőt keres, amely hitelesen képviseli az értékeit. Mindössze 6 százalék nyilatkozott úgy, hogy számára az értékrend mellékes. Az ellenzékiek 46 százaléka – akik a Tiszában nem látnak alternatívát – igényli, hogy valaki hitelesen képviselje az általa vallott értékeket, miközben 34 százalék szerint a Tisza maga is megteszi ezt. Nem mindegy minden ellenzékinek – sokak vélekedésével szemben –, hogy mit képvisel Magyar Péter. A felmérés szerint még a Tisza szavazóinak is csupán 62 százaléka tartja Orbán leváltását annyira fontosnak, hogy közben háttérbe szorítsa az értékválasztást. A bizonytalan szavazóknál ez az arány mindössze 47 százalék. Az igény egyszerre ad okot reményre és jelent kihívást: a társadalomban van kereslet az értékek képviseletére – többek között a baloldali értékek képviseletére is. A baloldali kötődésű választók harmada azonban jelenleg bizonytalan; ez a kiábrándultság a baloldal elmúlt másfél évtizedének öröksége.

Sokan hiszik, hogy a Tisza Párt önmagában képes elsöpörni a NER-t, de a számok kijózanítóak. A Szociális Demokráciáért Intézet modellszámításai (szocialis.eu) szerint a Tisza önmagában nem biztos, hogy meg tudja nyerni a választást. Bár 2024-hez képest 36 százalékkal növelte támogatottságát, a Fidesz pedig 21 százalékot veszített, a baloldali és liberális pártok bázisa alig változott. A modellszámítás szerint ma a Fidesz még a teljes ellenzéki összefogással szemben is 16 körzetben győzne; a Tisza önmagában akár 66 körzetet is nyerhetne – ha senki más nem indulna a választáson; a Tisza és a többi ellenzéki erő együtt ehhez képest még 24 körzetben lenne esélyes.

A Fidesz a maga feltételezett 80 egyéni győzelme és a Tisza „egy a tábor, egy a zászló”-elve az egyéni körzetekre megtévesztő. Az országos vagy akár helyi listás közvélemény-kutatási eredmények nem egy az egyben képződnek le az egyéni körzetekben, mert eltérő az egyes politikai pártok támogatottsága körzetenként. Ezt egyébként a Fideszben is tudják. Nem véletlen tehát Orbán Viktor bejelentése a várható 80 egyéni győzelemről. Ez természetesen inkább cél, mintsem tény, de ennyi kell ahhoz, hogy biztosan egyedül meglegyen a parlamenti többsége. A 2022-es választásokból indultak ki, amikor a Fidesz 88 egyéni mandátumot szerzett, az országos listán 36-ot a párt támogatottsága alapján (ebből egyet hozott számára a határon túli magyarok 242 ezer levélszavazata), és 11-et a győzteskompenzáció révén. A német nemzetiségi képviselővel együtt így jött létre a 135 fős többsége.

Az egyéni körzetekben ráadásul számítanak a személyek és a helyi beágyazottság. Téves az a feltételezés, hogy bárki győzhet a Tisza színeiben. 1994-ben sem így történt: akkor a második fordulós átszavazások hozták meg a sikert, és a jelölteket nem a „Caligula lova”-logika alapján választották ki. Ha nem indulnak a demokratikus ellenzéki pártok, szavazóik egy része valószínűleg távol marad a szavazástól, és akkor bizonytalanná válik már az is, az említett 66 körzetben ki szerzi meg a mandátumot. A mandátumbecslő modell alapján kiszámolt 66 egyéni és 41 listás mandátum összességében egyébként is szűk többséget adna, amelyet akár néhány körzet elvesztése is megingathatna, utat nyitva a Fidesz–Mi Hazánk-megállapodásnak a közös kormányzásról. Ez a radikális jobbratolódás veszélyét rejti magában, ami végérvényesen zsákutcába sodorná az országot. Ha valami egyértelmű: minden demokrata politikai párt elsődleges feladata az autoriter jobboldal közös kormányra kerülésének megakadályozása. Ez pedig nem lehetséges úgy, ha kizárólag a Tisza indul a választásokon.

A Forrás Társadalomkutató Intézet említett kutatásában új, területileg is reprezentatív módszertannal mérte a pártok támogatottságát, kizárólag azokra koncentrálva, amelyek biztosan képesek listát állítani. Nyári kutatásuk szerint az MSZP támogatottsága az összes megkérdezett körében 3 százalék, a biztos szavazó pártválasztók között 4 százalék – mintegy kétszázezer ember bizalommal fordul felé. Ez szerény szám, mégis figyelmet érdemel, hiszen mögötte történelmi jelenlét és politikai szervezettség áll. Nem véletlen tehát, hogy a választók egyötöde (22 százalék) biztosra veszi, hogy az MSZP ott lesz a következő parlamentben. Az MSZP azzal, hogy képes összegyűjteni a baloldali szavazatok egy részét, hozzájárulhat a kormány- és majd a rendszerváltáshoz.

A választók 62 százaléka tisztában van azzal, hogy 2026-ban két szavazatot adhat le. Az ellenzéki tábor közel fele elképzelhetőnek tartja, hogy listán és egyéniben más pártra voksoljon, ami a megállapodások lehetőségét is felveti. A DK-s és a bizonytalan szavazók valamivel nyitottabbak arra, hogy más párt egyéni jelöltjére voksoljanak, mint amelyiknek a listájára szavaznak. Itt válik fontossá az MSZP szerepe. Nemcsak az a kérdés, hogy bejut-e a parlamentbe, hanem az is, hogy kezdeményez-e egy olyan korlátozott együttműködést, amely legalább kormányváltást eredményezhet. Ősszel a „tiszántúli” ellenzéki pártokkal arról kellene megállapodnia, hogy abban a 12 körzetben, ahol jelenleg is ellenzéki képviselő van, ne állítsanak ellenük jelöltet. Tavaszra, a listaállítás után olyan ajánlatot kell tennie, amely minden együttműködésre hajlandó szereplőnek szól. Ha az említett inkumbens jelöltek ellen a Tisza nem állít riválist, akár 117 mandátumot is eredményezhet az ellenzéknek. Egy ennél szélesebb körű megegyezés még 10-12 körzetben a kétharmad lehetőségét is megnyitja. Az MSZP javaslata világos: minden ellenzéki párt – beleértve a Tiszát is – támogassa a kijelölt körzetekben a legesélyesebb ellenzéki jelöltet. Ehhez egyébként még vissza sem kell lépni.

Az MSZP olyanokat akar megszólítani, akiknek élete nehéz és kiszolgáltatott: a félmillió alacsony jövedelmű nyugdíjast, a nehéz helyzetű családokat, a magukra hagyott munkavállalókat. Számukra kínál valódi politikai alternatívát, ha világossá teszi, hogy jövendő parlamenti jelenlétének célja a szociális biztonság parlamenti kikényszerítése. Politikai alapnak tekinti a szabadságjogokat – szólásszabadság, jogállam, emberi méltóság –, ugyanakkor tisztában van vele: szolidaritás, igazságosság és esélyegyenlőség nélkül nem lehet valódi rendszerváltás. Orbán távozása és a jogállam helyreállítása önmagában kevés. Rendszerváltás csak akkor lesz, ha a társadalmi viszonyok igazságosabbá válnak.