A mélyközvélemény visszavág

Mindenekelőtt köszönöm a Harcosok Közvélemény-kutató Intézetének meghívását. Annál nagyobb örömmel fogadtam el, mert ha nem fogadom el, akkor most nem lehetnék itt, és nem beszélhetnék a harcos közvélemény-kutatás aktuális kérdéseiről, különösen a magyar szuverenitást aláásó ál-közvéleménykutatókról, akikkel még a Szuverenitásvédelem is csak a legutóbbi időben vette fel a harcot − pajzzsal és dárdával.

Kezdjük talán azzal, hogy mi is az a közvélemény. Mi fán terem? Hol van? Látta-e már valaki? Létezik-e egyáltalán? Egy kiváló francia szocio­lógus a múlt század végén azt vágta a képmutató nyugati társadalom arcába, hogy közvélemény nem létezik. Évszázadokkal korábban egy honfitársa, Franciaország szuverénje is ilyesmit mondott, csak másként: A közvélemény én vagyok! Egy magyar szociológus viszont, mikor megkérdeztük tőle annak idején a Bibóban, mi a fészkes fenével foglalkoznak a közvélemény-kutatók, nevetve azt mondta: szociológiai mélyfúrásokat végeznek a közvélemény futóhomokjában. Szóval közvélemény nincs, vagy futóhomok.

Így állunk, tisztelt harcosok. Pontosabban álltunk! Mert lehet, hogy más országokban még ma is ez a helyzet, nálunk azonban 2010 óta gyökeresen megváltozott. Mi kétféle közvéleményt ismerünk: mélyközvéleményt és hígat. A mélyközvélemény nem változik, nem fut sehova, áll rendíthetetlenül, és biztosíthatom önöket, mellettünk áll. Ez a Haza közvéleménye. A rendületlen hűség és kitartás közvéleménye. Nem megbízhatatlan futóhomok, hanem szilárd fundamentum, amelyre építeni lehet. És mi építünk is! Ezért nevezzük építő közvélemény-kutatásnak, amit önök folytatnak itt, és romboló közvélemény-kutatásnak, amit ők folytatnak a túlparton, a közvélemény futóhomokját kergetve, persze nem ingyen.

A fundamentális közvéleményt senkinek nem kell utolérnie vagy mélyfúrásokkal felszínre hoznia. Az igazságnak nincs rejtegetnivalója. A mélyközvélemény leplezetlenül tárul mindenki szeme elé, aki nem éri be vélekedések színes szappanbuborékjaival, nem ragad meg a dolgok felszínén, hanem az igazságra kíváncsi. A mélyközvélemény alakulásán nincs mit vizsgálni, mert nem alakul. Nem kutatni kell, hanem felmutatni: „Ez az a Közvélemény!” Igen, így, nagybetűvel, mert az igazság egy és oszthatatlan.

Van azonban egy igazsággal sziszegve szembeforduló, látszatokból szőtt, mesterségesen fenntartott közvélemény is, amit a tudomány hígközvéleménynek nevez. Nem azért, mintha az igazság felhígítását jelentené – az igazság nem hígítható! −, hanem mert hiányzik belőle az igazság feneketlen mélysége. Külföldi megrendelésre állítják elő ál-közvéleménykutató intézetek boszorkánykonyháján. Ez a közvélemény csupa csapongás, megtévesztő látszat – fata morgana, káprázat, délibáb –, tulajdonképpen nem is létezik. Mire rámutatnak, már el is tűnt, nincs sehol. Így aztán szembesíteni sem lehet a kemény igazsággal. Amilyen megfoghatatlan a látszatközvélemény, olyan utolérhetetlenek szélhámos föltalálói. Bármit állíthatnak, mert a következő percben már érvényét is vesztette, lehet új látszatot fabrikálni. Ők persze mossák kezeiket, így meg úgy – mondják –, nem tehetnek róla, ők csak követik a választási árfolyamok változását. Olyan ez, mint a tőzsde. Vagy az időjárás. Ne rájuk haragudjanak. Csakhogy igazából nem követnek ők semmit. Csak a mélyközvéleményt akarják lejáratni. Az igazságnak akarnak behúzni egyet.

Nem kell mondanom, hogy az ilyenfajta közvélemény-kutatástól az Isten mentse meg a Hazát, és mivel keresztények vagyunk, de a Turullal is jó kapcsolatot ápolunk, semmi kétségem, hogy meg is fogja menteni. Hiába szorítják a megbízhatatlan, hol ilyen, hol olyan hígközvéleményt fegyverként a Haza homlokához, nem adja meg magát. Valóságos csoda, hogy a mélyközvélemény mindmostanáig kitartott mellette. Hiába lőtték, ostromolták, csak megrázta magát és megvetően kiköpött: korábban keljen fel, aki a választások szuverenitását mérőszámokkal akarja kikezdeni.

Nem kell mondanom önöknek, hogy a magyar mélyközvélemény szuverenitása különösen piszkálja Brüsszel csőrét. Azt sem kell mondanom, mit csinál Brüsszel, ha valami piszkálja a csőrét. Ugyanazt csinálja, amit egykor a bécsi udvar és a moszkvai Kreml csinált. Becsinál. Hetedik cikkelyt, atombombát, szankciókat emleget, belepiszkál egy tagállam szuverenitásába, holott az uniós szerződésben egy szó sincs a belepiszkálás jogáról. Azt is tudjuk, hogyan piszkál bele. Például megvásárol egy csomó sehonnai bitang közvélemény-kutatót, akik nem értünk kutatnak, hanem ellenünk. És kezdődik a tánc: a mélyközvélemény durva meghamisítása, a hígközvéleménnyel való azonosítása, szembefordítása a Hazával. Csakhogy mi sem ma jöttünk le a parlamenti falvédőről! Nem fogjuk szótlanul tűrni, hogy háborús veszélyhelyzetben, permanens kivételes állapotban, továbbá választási szükséghelyzetben közvélemény-kutatási adatokkal támadjanak a szuverenitásunkra! Eddig és ne tovább! Ebből is kitűnik, hogy jelenleg két egymással összefüggő nagy feladat áll a harcos közvélemény-kutatás előtt: a mélyközvélemény mindennapos fölmutatása és a brüsszeli pénzen kövérre hízott közvélemény-hamisítók leleplezése.

Itt tartunk, kedves harcosok! Sötét ügy ez, sötét történet. Megértem, ha ökölbe szorul a kezük. Az enyém már ökölbe is szorult. De lehetett-e mást várni a becstelen brigantiktól?! Teszik, ami kell. Amivel Brüsszel megbízta őket. Lemészárolják a létező közvéleményt, a változatlant, az igazit, a szentet, és ötpercenként a helyére tolnak valami nem létezőt! Magasról tesznek a mélyközvélemény szuverenitására! Mit nekik szuverenitás védelme? Mit nekik szuverén Hatvanpuszta? Szuverén infláció? Szuverén államadósság? Szuverén pálinkafőzés? Szuverén rezsicsökkentés? Kisemberek szuverénül összekapart tízmilliárdjai! De rendben van, csinálják! Gyalázzák a szuverén demokráciát, rágalmazzák a mélyközvéleményt, űzzék sötét brüsszeli praktikáikat! Akkor viszont hadd csináljuk mi is azt, amivel a Haza megbízott minket! Mert az biztos, hogy a magyaremberek szuverenitásának haja szála sem görbülhet! Nem fogjuk engedni, hogy a szuverén magyar demokráciát dróton rángassák Kijevből!

Persze nem kergetünk álmokat. Nem várjuk el a közvélemény-hamisító intézetektől, hogy hetente közölt árfolyam-adatsoraik megegyezzenek a nem adatolható, számokkal kifejezhetetlen mélyközvéleménnyel, mely egyetlen égig érő indexen egyfolytában a Nemzet Győzelmét mutatja. Azt viszont igenis elvárjuk tőlük, hogy hagyjanak fel a tények elleni izgatással, a történelmi liliomtiprással, és ne legyenek a brüsszelita percemberkék szervezte választási puccs szekértolói. Ez olyan sok? Ha sok, akkor velünk, harcos közvélemény-kutatókkal és az ellehetetlenítési törvénnyel fogják szemben találni magukat még most ősszel. Elég a választások zaklatásából! Menjetek isten hírével futóhomokot kutatni a brüsszeli homokozóba! (Nevetés, hosszan tartó taps, amely ováció­ba megy át.)

(Előadás a Harcosok Közvélemény-kutató Intézetében)