Adó­ról

„Ha megadja-e isten érnünk, hogy a’ közteherviselés törvénybe menjen a’ jövő országgyűlésen?” Így kezdi több mint százoldalas Adó című elmélkedését Kossuth Lajos a Pesti Ellenzéki Kör megbízásából Bajza József szerkesztette Ellenőr – Politicai zsebkönyv (Németország, 1847) 448. oldalán.

Visszatekint küzdelmeire: „[A]kkor még a’ Pesti Hírlapnak nehezen tűrt (mivel szokatlan) föllépésével szemközt állott az illiberalis olygarchia’ szűkkeblüsége, tömjénező satelleseinek [cinkosainak] szolgai seregével…”

Végigjárva a lehetőségeket kifejti: „[E]gy részről a’ lehető legkisebb minimumra szorítkozom, más részről minden gondolható kíméletre figyelemmel valék, isten bocsássa meg bűnömet, hogy azt hivém, miként a’ házi adó’ kérdésének más ellensége alig lehetend, mint egy pár piszkos lelkű olygarcha, millyeneknek már idejük lejárt; néhány cortes-vezér, kik vesztegetve ’s megvesztegettetve, az adó’ kérdését követ- és tisztválasztási czélokra kizsákmányolandják…”

Az 510. oldalon a jövendő haza bölcsét idézi. „Deák Ferencz ezt irá nekem: »Kérlek, fejtsd meg nekem azt, hogy miből állana az adó’ valóságos közössége, ha a’ nemesség az adózónak eddigi terheiből semmit el nem vállalva, a’ most ajánlani szándéklott tehernek egy részét az adózó vállaira vetné? Illy közös teherviselés mellett én akár herczeg Eszterházyval [!] is kész vagyok alkura lépni, hogy tudniillik eddigi terheit viselje ezután is ő maga, de az én terheimet viseljük ezentúl ketten közösen.«”

Vajon mit írnának a mostanában zajló vitákról?

Találta és tálalta: – ős – bor.