Pártokkal vagy pártok nélkül?

Egy „ki az egyszerűsítő, ki a felszínes?” vitába nem kívánok beszállni. Bizonyos fogalmakat azonban érdemes tisztázni, mégpedig a következőket: a demokrácia a nép által, a népért való kormányzás rendszere, továbbá a közhatalom gyakorlásától függően három (részvételi, képviseleti és ellenőrző) demokráciatípust különböztethetünk meg. A működés lényege azonos, mindhárom esetben meg kell határozni a tennivalókat, a mit és a hogyant.

Ha jól értem, kritikusom, Hopka Levente úgy véli, hogy a mai viszonyok között is megvalósítható az első típusnak az olyan változata, amelyben az egyes polgárok vagy azok kisebb közösségei jelentősebb szerephez jutnak, mint ami mostanság a demokratikusan működő országokban szokványos képviseleti vagy ellenőrző demokráciában megfigyelhető (Felszínes, egyszerűsítő, ÉS, 2025/32., aug. 8.). Ott tartunk, hogy adott egy „mindent is” ígérő és ennek hatására óriási támogatottságot szerző Messiás, aki az országot járva hatalmas mennyiségű „mit” (tennivalót) talált, ami azért ment könnyen, mert „a Tisza közvetlenül támaszkodott az ország polgáraira, kihagyva a lassú, időigényes bürokráciát”.

Kritikusom egyetértően ezt írja: „Magyar azért a mindennapi/releváns kérdésekkel kampányol, mert egészen egyszerűen ez érdekli a népet.” Ennél mi sem természetesebb. De mit gondoljunk arról, aki csak az olimpiai aranyérmet (a „mit”) csillogtatja, és elhallgatja azt a rengeteg („hogyan”) munkát, amivel azt el lehet érni? Rengeteg munka nélkül pedig egyszerűen nem megy, semmilyen demokráciában. Ugyanis józan ésszel be kell látni, hogy az elhangzott ígéreteknek a teljes halmaza egyszerre nem teljesíthető. Elkerülhetetlenül szükség lesz priorizálásra. Enyhén szólva nehezen képzelhető el, hogy miként zajlik le ez egy rendezetlenül működő  mozgalmon belül. Ráadásul az ígéretek betartásának „hogyan” -ja enyhén szólva is körvonalazatlan. Aki ez utóbbit tagadja, annak halvány segédfogalma nem lehet arról, mi minden tartozik egy ország megfelelő működéséhez. Az ígért változások véghezvitele nem megy jól működő (nyugdíj-, egészség-, oktatás-, igazság-, pénzügyi stb.) alrendszerek, valamint az ezekben otthonosan működő szakértők százai nélkül, aminek a nyomai sem lelhetők fel a Tisza környékén.

A mozgalmároktól nyilvánvalóan nem várható el az a szaktudás, ami a „hogyan” ezernyi feladatának elvégzéséhez elengedhetetlen. „A munkaidőn túli önkéntes posztolásokkal (…) szabadidejüket polgári aktivitásra fordító hétköznapi emberekkel” ez nem oldható meg. Egyébként mit lehet elvárni „autonóm lokális közösségektől”? A „sokkal közvetlenebb döntéshozatal” mennyit (valószínűleg pár százaléknyit se) érint az országosan megoldandó rendszerszintű nagy kérdésekből? Azt elégszer hallottuk, hogy az Orbán-rendszert „tégláról téglára” lebontják. Vajon hányan vannak, akiknek konkrét elképzelésük lenne arról, hogy ez mit jelent, és milyen lesz a felépítendő új?

Az alrendszerek megfelelő működésének az alapja a képviseleti, sőt az ellenőrző demokrácia, amelyben a mindenkori hatalmat ellenőrző, azt kordában tartó parlamenten kívüli intézmények, mechanizmusok, média és a civil szervezetek működnek. Mindezekről szó nincs a Tisza környékén, pedig enélkül nem megy. Még akkor se, ha „ahogy az elmúlt években láttuk, az (ó)ellenzék sem volt képes széles választói rétegeket megfogni a jogállami kérdésekkel”. Akkor ez jelentheti azt, hogy ezek a törvényszerűségek kikapcsolhatók? Vajon mi a nagyobb baj, ha ezt Magyar Péter nem látja, vagy az, hogy elhallgatja?

A demokrácia kérdése mozgalom-/pártszinten is felmerülhet. Zavarba hozó a kitétel, hogy „a Tisza (...) decentralizált megközelítést alkalmaz, (...) hogy az állampárt ne tudjon beépülni az ellenzéki erő vezetőségébe”. Felesleges aggály, ilyen vezetőség nincsen. Miként a mozgalomnak választott testületei sincsenek, Tisza-szigetek vannak, szervezeti működési szabályzat nincs. Ilyen körülmények között teljességgel értelmetlen náluk demokráciát vagy ilyesmit keresni.

A teljes kérdéskörrel kapcsolatos, utóbbi időkben zajló viták keretében megismerhető különböző vélemények és felvetések közül megdöbbentett, hogy Gegesy Ferenc megkérdezte: Bauer Tamásnak mi a baja Magyar Péterrel, holott ez Bauer több ÉS-beli cikkéből érvekkel alátámasztva egyértelműen kiderülhetett: Magyar Péter nem demokrata, tehát demokráciát várni tőle értelmetlen (Nekünk [is] Mohács kell?, ÉS, 2025/31., aug. 1.). Nem tudom, mi a rosszabb, ha Gegesy Ferenc ezt nem képes megérteni, vagy ha ez számára nem lenne elég az elutasításhoz.