Minden kilométerkőnél

Ez a régi, meglehetősen bárgyú bolgár tévéfilmsorozat jutott eszembe Orbán Balázs eszmefuttatásáról, ami az Ez a magyar külpolitikai stratégia címet viseli. A külpolitikai stratégiát – ezt a Karmelitában is illene tudni – nem a miniszterelnök tanácsadója írja, bármilyen okos is, hanem a külügyminisztérium munkatársai és vezetői állítják össze, előterjesztik a külügyi bizottságban, majd a parlament elé kerül. Ez a formai probléma, de hát amikor az ember éppen az Adrián üdülget a miniszterelnök és más fontos emberek társaságában, az ilyesmivel nem törődik. Legfeljebb Péter megsértődik, amiért beleszólnak a dolgába, de mostanában amúgy is zavaros időket élnek a hatalom vezetői, nincs idő egyéni sérelmek dédelgetésére.

Nagyobb baj van a tartalommal. „Mindenhol ott kell lennünk” – ez lenne az új stratégia, hátat kell fordítani az elavult uniós értékrendszernek, hiszen mi, magyarok már előbbre vagyunk a nyugatiaknál, akik csak irigykednek nemzetünk dicső eredményeire (ezt is O.B. mondta nemrégen, csak ezek a fellengzős kijelentések eltűnnek a napi hírforgalom süllyesztőjében).

A „stratégia” szellemi mélységére utal a visszatekintés uniós tagságunk éveire. „Ezekben az időkben a balos és a jobbos külpolitika csak abban különbözött, hogy a balosok minden konkrét érdeksérelem esetén azonnal kapituláltak, a jobbosok meg próbáltak küzdeni azért, hogy a szabályok által okozott esetleges hátrányok minél kisebbek, a Magyarországra jutó előnyök minél nagyobbak legyenek. A lényeg a gyors integráció, valamint az abból eredő gazdasági felhajtóerő és biztonság volt. Ezt pedig a szabályok kritikátlan átvétele biztosította. Ennek a korszaknak vége.”

Sajnálatos, hogy ilyen magas politikai szinten ilyen sekélyes gondolatokat fogalmaznak meg. Méghogy a „szabályok kritikátlan átvétele”. Hol töltötte a csatlakozási tárgyalások hosszú és keserves éveit, tanácsadó úr?

A stratégia szerint most következik a mindenhol-ott-kell-lennünk történelmi korszak. Pontosabban hol? Hol van a helyünk az Európán kívüli világban? A háborús bűnös Moszkva környéki dácsájában? Vagy a kínai elvtársak között a Tiltott Városban, újabb hitelekre vadászva? Esetleg Vietnámban, ahol félbehagytuk egy kórház építését? Vagy Srí Lankán, egy magyar pénzen tervezett felüljáró meghiúsult építése közben? Talán türk barátaink ölelő karjában?

Netán Csádban?