A négyötödösről

Kemény Ádám fontos vitaindító cikkéhez (Alkotmányos víziók, ÉS, 2025/33., aug. 15.) hozzászólva szeretnék eloszlatni egy félreértést. Azt a tévhitet, miszerint a Fidesz–KDNP-pártszövetségnek azért kellett 2010 nyarán hatályon kívül helyeznie a régi alkotmány egy rendelkezését, hogy ne kelljen az Alaptörvény kidolgozása során a parlamenti mandátumok négyötödére kiterjedő egyezséget kötnie. Nézzük meg, mi történt a régmúltban, a közelmúltban, és mi következik ebből a jövőre nézve.

1) Az Országgyűlésben az 1994-es választásokat követően kétharmados többséggel rendelkező MSZP–SZDSZ-koalíció az új alkotmány előkészítését tiszteletre méltó önkorlátozással indította. Az 1995. évi XLIV. törvénnyel módosított Alkotmány előírta: „Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.” (Lásd az Alkotmány 24. §-ának [5] bekezdését.) Az akkori kormánypártok így akarták egyértelművé tenni, hogy az alkotmányozás olyan rendkívüli fontosságú nemzeti ügy, amelyben a kormányoldalnak és az ellenzéknek együtt kell működnie.

2) Az alkotmány előkészítésének részletes eljárási-ügyrendi szabályai az ebben az időszakban hatályos Házszabályba (46/1994. [IX. 30.] OGY határozat) épültek be mint az alkotmányozás rendjét meghatározó különleges szabályok. (Lásd a 62/1995. [VI. 17.] OGY határozatot.)

3) Az OGY határozata alapján a munka elvégzésére új állandó parlamenti bizottság jött létre, amelybe mind a hat frakció (két kormánypárti, négy ellenzéki) frakciónként négy főt delegálhatott. A szabályozás előírta, hogy az Alkotmányelőkészítő Bizottság határozataihoz „legalább öt igenlő szavazat, valamint az szükséges, hogy a javaslatot támogató képviselőcsoportok tagjainak száma érje el a képviselők kétharmadát”. Kimondták továbbá, hogy amennyiben valamely határozati javaslat nem kapja meg a szükséges támogatást, az alkotmányozó munkában az adott rendelkezésre a hatályos alkotmányszöveget lehet felhasználni. Fontos elvi iránymutatást jelentett annak a rögzítése, hogy a munka során tökéletesíteni kell az emberi jogok érvényesülésének garanciáit, megőrizve a „kialakított közjogi berendezkedés alapjait”. A Házszabály ezen kiegészítéséhez kapcsolódott a 63/1995. (VI17.) OGY határozat, amely név szerint felsorolta a bizottság 24 kormánypárti és ellenzéki tagját.

4) Az ún. négyötödös szabály előírása a speciális ügyrendi szabályokat tartalmazó OGY határozat elfogadásával azt jelentette, hogy amíg az új alkotmány előkészítése tartott, csak az akkori ellenzéki pártok (MDF, FKGP, KDNP és Fidesz) hozzájárulásával lehetett volna a döntés-előkészítés említett rendjén változtatni.

5) Az alkotmány 24. §-át az (5) bekezdéssel kiegészítő 1995. évi XLIV. törvény 2. §-a kimondta: az alkotmánymódosító törvényi rendelkezés „az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor hatályát veszti”. A Házszabályt kiegészítő 62/1995. (VI.17.) OGY határozat ugyan­csak kimondta, hogy a speciális ügyrend „az új alkotmány hatálybalépésének napján, legkésőbb az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megszűnésekor hatályát veszti”.  Mivel az új Alkotmány a Horn-kormány időszakában nem született meg, az említett jogi előírások a ciklus végén, vagyis 1998. június 18-án hatályukat vesztették.

6) Az előzőekben adott vázlatos összefoglalóból kiderül, hogy az alkotmányozó, illetve jogalkotó célja az volt, hogy az 1994–1998 közötti parlamenti időszakban megalkotni kívánt új Alkotmány méltányos eljárási rendjét, az ellenzéki pártok részvételét biztosítsa. A későbbi évek-évtizedek alkotmányozó munkáját viszont nem akarta befolyásolni. Erre a választók 1994-ben nem is adtak az akkori kormánypártoknak felhatalmazást. Következésképpen a kétharmados Fidesz–KDNP-koalíció a 2010. július 5-i alkotmánymódosításkor a 15 évvel korábbi alkotmányozó Országgyűlés akaratának megfelelően járt el. És mivel az alkotmány módosításához a képviselők kétharmados támogatása is elegendő volt, érvényes döntés született.

7) Úgy gondolom, hogy ezért nem állítható megalapozottan, hogy a 2011. április 25-én ünnepélyes külsőségek mellett elfogadott Alaptörvény már világrajöttét megelőzően olyan súlyos jogi hibában szenvedett, ami 2026-ban jogcímként szolgálhat ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP-koalíciót esetleg leváltó új többség az Alaptörvényt mint érvénytelen alkotmányt semmisnek nyilvánítsa. Az új Alaptörvényt az országgyűlési képviselők kétharmada megszavazta, érvényesen létrejött annak ellenére, hogy a kétharmados többség egy pillanatig sem volt hajlandó együttműködni a legyőzött ellenzékkel. A méltánytalan eljárás azonban nem alapozott meg közjogi érvénytelenséget.

8) Mindez nem változtat a tényen, hogy az Orbán-rezsim hatályos Alaptörvénye nem felel meg az EU-tagsággal vállalt jogállami kritériumoknak, sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét és persze mindazokat a nemes célokat, amelyek megvalósításában az 1990-es rendszerváltáskor bíztunk. Az érdemi változáshoz azonban nem jogtechnikai kibúvókra, hanem a jelenlegi ellenzéki pártok javaslatait rögzítő közös szabályozási koncepció közzétételére lenne szükség.