Úszás­oktatás halaknak

A kormány tizenöt éve vezette be a nemzeti úszóprogramot halaknak.

„Ha megszerezzük a közszolgálati média feletti kontrollt – okoskodtak akkor –, hiszen az állami felügyelet mi vagyunk, akkor attól kezdve csak azt hallják, látják, olvassák a polgárok, amit mi akarunk. A konkurenciát, ahol a tárgyilagos tájékoztatás mellett kitartanak, megvesszük kilóra, vagy szuverenitásunkat támadó külföldi érdekeket emlegetünk. A kormányhirdetések bevételeinek úgysem tud senki ellenállni.” Erre mi történt? Kétmillió masszív függőn kívül senki nem néz M1-et, nem hallgatja a Kossuthot, kidobott pénz (igaz, nem az övék) minden nyomtatott propaganda-napilap finanszírozása. Egy ország lakosai sem láthatnak és olvashatnak – a saját pénzükért – annyi uszító plakátot békeidőben az utcákon, mint mi.

De ráakadtak a hétfejű sárkányra, akivel szemben nem addig tart a harc, amíg ők győznek. Indult honlap, amelynek nincs mérhető számú látogatója, mert azt mindenki maga döntheti el, hogy mit tekint hitelesnek, honnan tájékozódik. A halálos sebet aztán a social media vitte be, a közösségi oldalak még rajtuk is túltesznek ál- és rémhírek terjesztésében. Nosza, virtuális harcosokat toboroztak, de a Káromkodások magyarul című kiadvány szolid szókincsével kommentelőket a delete olyan könnyedén eltávolítja, mint ahogy Indiana Jones lövése végzett a keleti harcossal a piacon. Most a digitális honfoglalásra sorakozott fel a Monty Python polgári kör. A net felületein azonban a sárkány feje mindig újra kinő. Lekapcsolása sem vezetne eredményre, mert akkor a zebrakommandó is elhallgat, az ott élők pedig remeteüzemmódba kapcsolva szamizdatkommunikációba kezdenek. A mindig győztes, mindig új és nagyon magyar híveinek érdemes lesz a vadvízi úszásra specializálódott neves brit szakedző 1964-ben leírt Time is on my side axiómáját alaposabban tanulmányozni. Minden fiatal generáció megcáfolhatatlan örök himnuszát alkotta meg. Az idő múlásával értelmetlen harcba szállni. Az írekkel együtt vallják (talán az irokézekhez is eljutott): Tiocfaidh ár lá, vagyis Eljön a mi időnk.

A halakat nem szükséges úszni tanítani. A vízben a természeti törvények uralkodnak: a túlélőknek lesz igazuk mindig. Hogy ne járjanak úgy később, mint elődeik, elég elolvasniuk az egyik ír whisky palackján a címke feliratát: Let each man be paid in full, vagyis Mindenki megkapja végül azt, amit megérdemel. Az unokák szívesen segítenek értelmezni, ha szükséges.