Satnya

Bayer Zsolt, aki a jelenlegi szerepe szerint maga is értelmiségi, legutóbb így nyilatkozott az Orbán-ellenességüket nem titkoló zenészekről: „Itt vannak ezek mind. Állnak a színpadokon és eljátsszák, hogy fejbe lövik a miniszterelnököt. Meg a forradalmat. Azonban forradalomtól nem kell félni, ugyanis ezek ahhoz is gyáva szarok. A mocskos fideszező közönségük pedig csupa kígyóvállú kis szarjancsi, aki jó dolgában azt sem tudja, mit csináljon.”

Régi értelmiségellenes toposz ez is: az erőpolitikával villogó hatalmak nem tegnap óta jelenítik meg az autonóm értelmiséget a fizikai satnyaság megtestesítőjeként. Ennek a mainak a náci beszédet diszkréten kerülő, de a szemléletmódját folyamatosan életben tartó korszakokban a „tornából fölmentett filoszok” megjelölés volt az előzménye. Mára azonban – talán a végjáték érzetének nyomása alatt – egyre kevésbé szemérmeteskednek a hatalmon lévők. És egyre kevésbé szégyellik, ha az értelmiségiek iránti megvetésük kifejezésekor azok (állítólagos) fizikai csökevényességére hivatkoznak.

Amit pedig nagy elődük, Adolf Hitler fogalmazott meg a legegyértelműbben, a Mein Kampfban: „Az árja faj nemesítésében elsősorban a testi erőre kell hangsúlyt fektetni. A tudósok népe, ha ráadásul testileg degenerált, akaratgyenge és gyáva pacifista, nem fogja meghódítani az egeket, sőt még csak a földön való létezést sem tudja majd magának biztosítani.”

Bayer mondataiból egyébként is gyakran visszaköszönnek a Mein Kampf képei, és nemcsak olyankor, amikor a testalkatokról van szó, hanem amikor annak kipárolgásai is tényezővé válnak a politikai térben. Ennek legismertebb mondatai Hitlertől ezek: „Nemegyszer egész rosszul lettem ezeknek a kaftánosoknak a bűzétől. (…) Mihelyt az ember egy ilyen gennyes sebet óvatosan felvágott, akár a nyüvekre a rothadó testben, mindjárt rábukkant egy zsidócskára. (…) Minél többet vitatkoztam a zsidókkal, annál inkább megismertem beszéd- és harcmodorukat. Bárhol fogott is meg az ember egy ilyen »apostolt«, nyálkás lett a keze, s részletekben siklott ki ujjai közül, hogy azután a következő pillanatban ismét egyesüljön.”

Bayer ugyanezt ebben a formában igazította hozzá a jelenkor körülményeihez a CPAC 2011-es konferenciáján: „»Magyarországból bűz árad« – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben.” De idézhetünk NER-társától, Bencsik Andrástól is, aki 2021-ben, az SZFE-ről szólván ugyanezt a szellemiséget élesztette fel a Hír TV Sajtóklub című műsorában: „(…) rávetődött a fény egy ilyen szutykos odúra, ahol ez a büdös, ótvaros szekta meglapult”.

A lényeget illetően érdektelen, hogy konkrétan Hitlertől vették-e, vagy csupán a nácizmuséval rokon, emberhierarchiára épülő szemléletmódjuk belső logikája diktálja ezeket nekik.

A híveik egy része egészen biztosan már rég begyűjtötte a Mein Kampfot is, ha máshonnan nem, a Szkítia bolthálózatból, és halálpontosan ráismer a hasonlóságra. Amelyik meg nem, az is ugyanúgy megérkezik ugyanehhez a logikához, ahogyan Bayer, és szintén boldogan hivatkozik az emberek fizikai állapotából ki­hozható eltérésekre, amelyeket azután értékkülönbségként kezel. Plusz az ezt elméletileg is megtámogató, ugyanolyan régi felosztást is emlegeti: „fizikai munka = érték, szellemi munka = léhűtés, élősködés”. És érteni fogja, hogy most ebben erősítették meg őt a hatalomból. Egyelőre ebből ennyit látni, és persze még azt, hogy a vesztésre állásukból eredő pánik a hatalmi körökben ezt most fölerősíti. És hogy meddig? A papírforma szerint pontosan addig, ameddig a tömegek rá nem jönnek, hogy ez bármikor bárkit utolérhet, és nekilátnak elkergetni a gondolat terjesztőit. Így most a papírforma bejövetelére várunk. De legalább tudjuk.

Persze azt is tudjuk: a hatalmon lévők szándékoltan beszélnek úgy, mintha a szuverén értelmiségiekkel való szembenállásban számukra nem a szellemi vagy erkölcsi különbségek lennének a perdöntők, hanem kizárólag a fizikai adottságaik közti eltérések. Ami nyilvánvalóan taktikai fogás a részükről, közkeletű szóval elterelés.

Ugyanakkor azt egyelőre nem tudhatjuk, vajon mikor fogják el is hinni a valóságnak ezt az átértelmezését. És mikor kezdik elővenni azokat az eszközöket is, amelyekkel immár tényszerűen is bebizonyíthatják: ezt a csatát tényleg a fizikai fölényükkel lehet és kell megnyerniük.

Ha lehet választani, inkább az előző papírformára várnék. De nem fogok csodálkozni, ha majd mégis a másik jön be.