„Bovaryné nem én vagyok”

Amikor megismertem, rendszerint nyakkendőt hordott, de hajnali írómagányában már akkor is ingujjra vetkőzve rótta a sorokat. Tizenéves kora óta megszállott Beatles-rajongó, szenvedélyesen kutatja a múlt rejtett titkait, mindemellett lelkes focidrukker. Budapesten született, de „nevelővárosának” Szolnokot tekinti. A Tisza-parti városban érettségizett, majd 1996-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem politikatudomány szakirányán szerzett diplomát, és mindmáig köztisztviselőként keresi a kenyerét. Kis híján három évtizede, 1997-ben jelent meg az első regénye, A nagy degeneráció, az idei könyvhéten pedig immár a huszonegyedik nagyepikai művével – a Hídvárossal – jelentkezett.

Benedek Szabolcs rendkívül produktív és sok műfajú szerző, aki történelmi tárgyú fikciói és közérzetregényei mellett kultúrtörténeti munkák sorát írta meg az elmúlt években. Bár régóta tervezi, hogy visszavesz a munkatempóból, ennek ellentmondani látszik nemcsak a könyveinek száma, hanem a napi- és hetilapokban olvasható recenzióinak, tárcanovelláinak és esszéinek mennyisége is. Az íróval művei geneziséről, magántörténelemről, Budapest-mániáról és Szolnok-nosztalgiáról, illetve a búvópatakszerűen felbukkanó Beatles-imádatáról is beszélgettünk.