Ki az?
VISSZHANG - LXIX. évfolyam, 32. szám, 2025. augusztus 8.Pálfy G. István Demokrácia nuku! című cikkében (ÉS, 2025/30., júl. 25.) a Ki az a bárki? című korábban megjelent (ÉS, 2025/26., jún. 27.) írására érkezett véleményekre reflektál, de immár nem kérdő, hanem felkiáltó módban.
Úgy véli, „a lemosolygás, a lenézés, a leordítás, a gúnyolódás, az egyvéleményűségre való törekvés és a gyűlölködés, ami most dívik az egész országban, eleve nem vitaképes”. Ezzel minden józan gondolkodású ember egyetért. Kár, hogy ennek az általa kárhoztatott és vitaképtelennek tartott divatnak éppen ő az egyik markáns képviselője. A Ki az a bárki? című írását bírálók közül van, akit „megfellebbezhetetlen agrárszakemberi” mivoltában gúnyol, mást „harcos maoista” múltjával próbál dehonesztálni, sértegetni.
A további hasonló példák sorolása előtt állapítsuk meg, hogy Pálfy G. István Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése óta megközelítőleg sem írt az ÉS-ben annyi negatív, elmarasztaló, sértő véleményt a miniszterelnökről (akinél talán még Göncz Árpádról is többet!), mint amennyit a csupán bő egy éve politizáló Magyar Péterről és „híveiről”, a „bamba jószágok”-ról, akik „a Megváltót egy mindig mindenütt Orbán érdekében lihegő, Fidesz-kötődésű fiatalember alakjában képzelik el. Aki rombolni még csak az eddigi ellenzéket rombolta. Azt a keveset tanulta meg mesterség nélküli mestereitől, hogy csak az lehetséges, amit felnevelő mentorai engedélyeznek”(Látszatok országa, ÉS, 2024/50., dec. 13.).
Ugyanebből a cikkéből még a Magyar Pétert és az ő táborát érintő legdurvább „minősítését”érdemes említeni, amit a szerző irodalmi idézet köntösébe bújtatott: „Majdani megvilágosulóknak ajánlom Fábri Péter fordításában A viharból a »bolond« Caliban néhány szavát: »Mekkora seggfej voltam, / istennek néztem egy (...) barmot, / imádtam egy ostoba marhát!« Bocsánat...”
Pálfy G. István indulatai aztán a most megjelent írásában tetőznek, amikor is a Tisza Párttal kapcsolatosan kifejti, hogy „[h]átborzongatóan hasonlít ez a korábbi szélsőjobbos szervezkedésekre. Azokból a világ bánatára néhány sikerült is.” Sajnálom egyébként, hogy Pálfy G. István csak éppen arra az egyetlen vitaírásra nem reagált, ami az ÉS-ben jelent meg (Nem ugyanúgy, 2025/29., júl. 18.).
