Őszöd

Tiszta szívvel gratulálok Huszár Ágnesnek a július 11-i számukban megjelent írásához (Az érzelmi politizálás negyedszázada, 2025/28.). Elsőre kicsit hosszúnak tűnt, de az elolvasása után már azt bántam, miért nem kétszer, akár háromszor is terjedelmesebb. Az írásban – mint oly sokban – szóba került Gyurcsány Ferenc ominózus őszödi beszéde. Régi mániám, e beszéd kapcsán csak annak lényegéről nem esik szó. Konkrétan, hogy a választási kampányban abba kellene hagyni az ország költségvetési állapotában megvalósíthatatlan, így teljesen felelőtlen ígérgetéseket. Magyarul a választópolgárok hülyítését. Minden résztvevőnek! Ne feledjük, az akkori választás előtt a Fidesz a 14. havi nyugdíjat is megígérte. Majd a 13. havi felfüggesztésének megszüntetésével is várt tizenkét évet. Engem az zavart, hogy Gyurcsány pár héten belül miért nem mondta el, persze már cizelláltabb formában, a parlament előtt. Ez volt a súlyos hiba, nem a beszéd, mert annak minden megállapítása jogos volt. Ahogy azóta is, sőt leginkább napjainkban kellene megszívlelni az igazságait.

Még egy megjegyzés. Beszédében Gyurcsány többes számot használ, továbbá ennek a káros gyakorlatnak a befejezésére szólít fel. Ellentétben Orbán „ne azt nézzék, amit…” mondatával, amiben nyíltan bevallja, hogy hazudik, ráadásul ezt a jövőben is folytatni fogja. Elhangzása után nem lett közvécé egy hétre a Kossuth térből, nem gyújtották fel a tévészékházat, nem gyalázták meg az ’56-os ünnepségeket. Mindezeket egyáltalán nem bánom, viszont az országos felháborodási hullám elmaradását már nagyon is.

Üdvözlettel