Parókás angyal

Kis paródia, amely paródiának akar látszani

PRÓZA - LXIX. évfolyam, 30. szám, 2025. július 25.

Szobaszerű szoba, van benne asztal, vannak benne székek, esetleg egy szekrényszerű szekrény; az ajtó két oldalán egy-egy mennyezetig nyúló gipszangyal hatalmas, legyezőféle szárnyakkal; az egyiknek, noha nem látszik, félig be van csukva a szeme, mint aki rögtön elalszik, a két karja csüggedten lelóg, a másik angyal szárnya ugyanolyan óriási, pontos mása a csüggő karú angyalnak, ugyanabból a formából öntötték ki, két karját viszont éppen ellenkezőleg magasra emeli, és noha nem látszik, a szeme nagyra van nyitva, mint aki éppen diadalmaskodik a világon; mintha 1937-ből került volna ide Münchenből, a Német Művészetek Házából, amelyet most nyitottak meg, és egy pillanatra mintha odavetítve Hitlert is látnánk, amint alulról fölfelé tekintve megszemléli őket, tekintete megakad a mennyezetnél, aztán minden megrendülés nélkül továbblép, eltűnik, a két angyal viszont megmarad a maga valóságában. A szoba is, amint egy pamlagon Honfi meg Honfiné ül, természetesen a nézőkkel szemben, ahogyan általában a színházszerű színházakban szokás. Nem kísértetiesek, húsból és vérből valók. Honfi kopasz, vagy nem kopasz, jó negyvenes-ötvenes-hatvanas, Honfiné ugyanúgy negyvenes-ötvenes-hatvanas, vérbő, friss haja-frizurája van, láthatólag ma délelőtt mosta meg. Mögöttük a falon egy nemzeti kvarcóra ötöt üt, öt egész órát meg három másodpercet.

HONFI (savanyúan): Úgy látszik, öt óra van.

HONFINÉ: Meg három másodperc.

HONFI: Már megint igazad van, te mindig jobban igazodsz ehhez a világhoz. Jöhetnének már, ötre beszéltük meg.

HONFINÉ: Legalább addig van még egy kis időnk. Addig átöltözhetnél, ne pólóban fogadd a majmokat, tudod, hogy Zsombor mindig öltönyben, nyakkendősen tölti nálunk az idejét, amelyre pedig annyira szükségünk volna. Zsejke meg nyaklánccal, fülbevalóval. Megadják a módját, te meg, ha nem figyelek oda, koszos, rongyos, büdös pólóban idétlenkedsz, igazán tisztességesebben fogadhatnád őket.

HONFI: Mondjuk.

HONFINÉ: Ne csak mondd, csináld is.

HONFI (Egy hellyel arrébb ül.)

HONFINÉ: Na, látod, most már egész nemzeti vagy. Félreérthetetlenül.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.
Megnézem a reklámot
Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXX. évfolyam, 11. szám, 2026. március 13.
LXIX. évfolyam, 51–52. szám, 2025. december 18.
LXVIII. évfolyam, 29. szám, 2024. július 19.
Élet és Irodalom 2026