A nagy trapper

„Azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő.” Így szórakoztatta a februári ún. évértékelő válogatott közönségét és a többi mimagyarokat Orbán Viktor, egyúttal jól meg is fenyegette a „másfajtákat”. Mostanra viszont kiderült, hogy lemaradt a lényeg: „Majd én megszervezem.” Nem tudhatjuk, hogy szándékosan félrevezette-e a közönségét, azaz elhallgatta ezt a kiegészítést, vagy a propagandasajtó vezetett félre mindenkit, aki nem lehetett jelen. Az eredmény felől nézve ez valójában mellékes. Röpke 8-10 óráig azt tűnt lényegesnek, hogy az előkészítés sokkal jobban sikerült, mint a gazdaság repülőrajtja: a vezér az elmúlt három évtized kiemelkedően legnagyobb, sok-sok elsőprájdozót mozgósító demonstrációját szervezte meg június 28-ra.

Az igazi csavar azonban ezután következett: a gránitszilárdságú Alaptörvény tizenötödik módosítása, Tuzson Bence sajátos, a diplomáciai védettséget élvező nagyköveteknek címzett ijesztgetése, a 200 ezer forintos bírság belengetése és az összes további félelemkeltő hangoskodás mind-mind egy zseniális mesterterv része volt. Valószínűleg a gépezet elemei sem tudták, hogy mi a valódi feladatuk, ezért is sikerülhetett ilyen jól, ennyire élethűen és meggyőzően a csaholás, azaz a csalik kihelyezése. Az ellenzék végig „vakon volt”, gyanútlanul besétált Orbán Viktor tökéletesen záródó, nagy műgonddal felállított csapdájába. Ahogy a Nézőpont lerántotta a leplet a nagy stratéga lenyűgöző cselfogásáról: „Csak a tüntetés megrendezésére koncentráltak, nem pedig annak következményeire. S ami a legfontosabb: figyelmen kívül hagyták a közvéleményt! (...) a Pride-ot ellenzők tábora (51 százalék) még a Fidesz-tábort (44 százalék) is meghaladja. Márpedig a többséget képviselni demokráciában mindig a nyertes pozíció. Rég nem hibázott ekkorát az ellenzék. (...) eggyé vált a Pride-dal, amelynek támogatása kisebbségi álláspont Magyarországon.”

Jöhet egy ennél is meglepőbb fordulat a következő hónapokban? Tudja majd fondorlatosan úgy csavarni a történetet a nagy trapper, hogy a tehetségtelen, hibát hibára halmozó ellenzék mindenki (más) meglepetésére mégis megnyerje a 2026-os választásokat? Mindezt persze csak azért, hogy az új kormány az ő bábkormánya legyen – mutat majd rá a Nézőpont vezetője vagy egy másik „sokat látott szakértő”.