És akkor megindul a méz

Az nem újság, hogy a NER-es vezetők imádnak nagyot mondani, különösen, ha elfogja őket a Keleti Nyitás-hevülés. Mondj nagyot, minél távolabb, úgysem kérik számon tőled, ez az alap. Most a magyar agrárminiszter mondott nagyot Pekingben. Nyilván elkápráztatta a hatalmas és sokoldalú város, feltehetően ez az oka annak, hogy némileg elveszítette a realitásérzékét, de hát ez már sok Kínába látogató politikussal megtörtént. „Emellett a kiváló minőségű magyar mézre is igény van Kínában, ahol kedden arra kaptak ígéretet, hogy felgyorsulnak az egyeztetési folyamatok, és a lehető legrövidebb időn belül két magyar cég méztermékei is megindulhatnak Kína felé.” Ez volt a nagy mondás. Szívesebben olvastam volna a kínai kolléga, Han Csün idevonatkozó ígéretét, annál is inkább, mert a pekingi kormányhivatalokban a „felgyorsulnak az egyeztetési folyamatok” a klasszikus kibúvók egyikének számít, illik érteni belőle. Kína amúgy a világ legnagyobb méztermelője, ami mintegy 500 ezer tonnát jelent évente, ráadásul 330 millió dollár értékben exportálnak is a világ száz országába, így hozzánk is. Vajon mennyi mézet tud teríteni a két magyar cég, amire úgymond „igény van”?

De csakugyan nem kell komolyan venni, akárcsak a Vietnámnak ajándékozott és azóta romokban álló kórházat, a Sri Lankán soha meg nem épült felüljárót.

Vagy a jó emlékű, a miniszerelnök által felavatott Krumplikutatót.