Váltás vagy változás

Többen is megtiszteltek azzal, hogy észrevételt fűztek Ki induljon, kire szavazzunk című, Kardos András Agora-cikkével vitatkozó írsomhoz (ÉS, 2025/22., máj. 30.). A téma: visszalépjenek-e az indulástól a jövő évi országgyűlési választáson a kezdettől fogva, immár másfél évtizede a Fidesz ellenzékeként fellépő pártok, és ezzel engedjék át a Fidesszel szemben vívott választási küzdelmet egyedül Magyar Péternek, vagy sem. Ketten közülük egyértelmű igennel válaszolnak erre a kérdésre (ÉS, 2025/24., jún. 13.), míg én egyértelmű nemmel. Gegesy Ferenc, az egykori nagyszerű ferencvárosi polgármester már írása címében is kifejezi (Ki ne induljon?…), hogy a régi pártoknak nem lenne szabad elindulniuk, és minden ellenzékinek Magyar Péterre kellene szavaznia. Nekem azt veti szememre, hogy a DK önálló indulása mellett foglalok állást, ami tévedés, hiszen cikkemben nem ezt, hanem az ellenkezőjét javasoltam: a Magyar Péter által elutasított, eltűnésre ítélt demokratikus ellenzéki pártok helyett egyetlen választási párt indulását, hogy jelen legyen a következő Országgyűlésben és ezáltal a magyar politikában olyan politikai erő, amely kész azokat az elveket is képviselni, amelyeket Magyar Péter nem vállal. Gegesy kiáll ebben Magyar Péter politikája mellett, szavazatmaximálási megfontolások alapján mellőzhetőnek tartja azokat a liberális elveket, amelyek Magyar Pétertől idegenek, mint a kisebbségek védelme vagy az orbáni nacionalizmus elutasítása, a szolidaritás a megtámadott Ukrajnával. Számomra és nem csak számomra viszont ezek fontosak. Sokan dicsérik Magyart azért, hogy nem lép bele úgymond a Fidesz által állított „csapdákba”, és kerüli az állásfoglalást az ilyen „megosztó” ügyekben. Én ezt nem érdemnek, politikai ügyességnek tartom, hanem arra utaló jelnek, hogy bár szembefordult Orbánnal és hatalmi berendezkedésével, ma is magáénak tartja az orbáni eszmevilágot, amely a fideszes szavazótábor magjának fő összetartó eleme.

Odze György, a neves diplomata hozzászólásának címe: Akarunk-e változást? A változást pedig a hatalomváltással azonosítja, vagyis azzal, hogy Magyar Péter jövő áprilisban a választáson legyőzi Orbán Viktort, és ezzel Orbán önkényuralmi rendszere megbukik. Ezt persze én is kívánatosnak tartom, de a váltást nem azonosítom a változással, vagyis hogy Magyarország más ország legyen, mint amilyenné Orbán és hatalmi gépezete másfél évtized alatt tette.

Magyar első nyilvános megjelenésekor, az első Partizán-interjúban elmondta: ő a fideszes jobboldali világképet magáénak érzi annak ellenére, hogy szembefordul a párt és a kormány vezetőivel, ami akkor még leginkább Rogán Antalt jelentette, ma már Orbán Viktort is. Időnként meg is nyugtatja közönségét: ha győz, megmarad a rezsicsökkentés, az adókedvezmények, a családtámogatási rendszer. Marad a határkerítés, az orbáni menekültellenes politika. Nagyváradi gyalogmenetével is kifejezésre juttatta azt, amit az orbáni „nemzeti összetartozás napján” tartott beszédében egyértelművé tett: nem kíván eltérni Orbán „nemzetegyesítő” politikájától. Ugyanúgy hazaárulónak tekint bennünket, akik – több mint 1,4 millióan – népszavazáson mondtunk nemet a letelepedés nélküli kettős állampolgárságra, mint ahogy hazaárulónak tekint Orbán, Kövér és megannyi fideszes hívük. Odze a változás igényére hivatkozva érvel amellett, hogy Magyar Pétert a kétharmados többség eléréséhez kell hozzásegítenünk azzal, hogy mindenki más visszavonul. Én ezzel szemben úgy látom, hogy Magyar Péter kétharmados többsége arra lenne jó, hogy sok minden ne változzon meg Orbán uralmához képest.

Bírálóim nem gondolnak arra, hogy mit jelentene, ha Magyar Péter egyedül szerezne kétharmados többséget, és mindenki más levonulna a színről. Azt jelentené, hogy Magyar Péter egy személyben döntené el, hogy ki legyen az új köztársasági elnök, az új legfőbb ügyész, főbíró, számvevőszéki elnök és ombudsman, kik legyenek alkotmánybírók stb. Ő döntene törvényekről, alkotmányról, mindenről. Ugyanúgy működne a dolog, mint jelenleg, csak Orbán helyébe Magyar, a százharmincöt bátor ember helyébe másik százharmincvalahány lépne. Ez lenne a rendszerváltás, aminek érdekében mindenki más lépjen vissza? Ugyan már! Éppen fordítva: rendszerváltásban akkor reménykedhetünk, ha a Fideszt megbuktató új hatalom nem egy, hanem több politikai erőből tevődik össze. Csak egy koalíciós partner, de legalábbis a kétharmados döntésekhez szükséges másik demokratikus politikai erő jelenléte korlátozhatja a választás győztesének hatalmát. Így jelenthetne a váltás érdemi változást.

Odze Györggyel bizonyára egyetértünk abban, hogy a mai európai politika első számú kérdése Putyin ukrajnai háborúja, illetve az ukrán ellenállás támogatása. Európa demokratikus államai közösen lépnek fel a putyini állammal szemben. Ezzel fordult szembe Orbán magyar állama, és Magyar Péter az európai demokráciák közös fellépését nem támogatja az Európai Parlamentben, emiatt kell rendszeresen magyarázkodnia a néppárti frakcióban. Lépjen vissza mindenki, aki a magyarországi politikában szolidáris a megtámadott Ukrajnával, s üljenek csak olyanok a következő Országgyűlésben, akik így vagy úgy, de meghátrálnak Putyin előtt? Ez az, amit én nem tudok elfogadni.

Belátom, a Momentum visszalépése megnehezíti azt a változatot, amelyet felvetettem. Megfordítom Fekete-Győr András érvelését: a megoldás része lehettek volna, de így a probléma része lettek.