Régi ukáz
PÁRATLAN OLDAL - LXIX. évfolyam, 28. szám, 2025. július 11.A Haynau- és a Bach-korszak elmúltával a neoabszolutizmusban élt hazánk 1860-ban. Előbb Széchenyi István április eleji öngyilkossága, utóbb az itáliai hadszíntéren elszenvedett vereségek után több helyen tüntető felvonulásokat szerveztek. Ezeket kívánta megakadályozni Benedek Lajos császári-királyi táborszernagy, akit I. Ferenc József április 19-étől Magyarország katonai és polgári kormányzójává nevezett ki.
A Pécsi Lapok 1860. augusztus 19-én közölte rendeletét: „Benedek lovag s tszngy úr ő excellentiája az egész országban következő hirdetmény közzé tételét rendelte el f. é. aug. 14-én: »Már f. é. april 25-én kelt hirdetménnyel kijelentettem, miszerint én az ország érdekében s kötelességem helyes fölfogásában, a kedélyeknek bárminemű jogosítlan köznyilvánítások általi nyugtalanítását határozottan gátolandom. Most az ország némely helyén előfordult esetek, hol hatósági engedély nélkül szándéklott fáklyás menetek a közrenddel egybe nem férő kihágásokra nyújtottak alkalmat, s kényszerítenek, hogy további rendeletig az ország egész területén minden hasonló tisztelgéseket föltétlenül eltiltsak. Az ország és lakosainak jóléteérti [!] legőszintébb érzelmektől áthatva, de a törvényes rend föntartásáérti [!] felelősségemet is szem előtt tartva, egyszersmind késztetve érzem magamat, az említett hirdetményt ezennel általánosan emlékezetbe hozni s azon szomorú következményekre figyelmeztetni, melyek azokat, kik ismételt jóakaratú intéseim ellen cselekesznek [!], kérlelhetlenül sujtandanak.«”
Bizony, ilyen durva volt az önkényuralmi hangnem, bezzeg ma…
Találta és tálalta: – ős – bor.
