A tüntetés két arca

Nem szoktam a budapesti Pride-ot nézni. Most néztem, és kifejezetten tetszett. Nem azért, mert az extrém pride-os külsőségek valósággal elvesztek a hatalmas tömegben, hanem főleg azért, mert békés volt, jókedvű, és mert szabadon felléphetett az önkifejezés, a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságáért. Szűkebben a Pride korlátozása ellen, tágabban az azt korlátozó hatalom ellen. Amely tiltotta ugyan, de végül is nem gátolta a demonstráció létrejöttét. Az ellenzék politikusai és elemzői óriási öngólról beszélnek, a hatalom végzetes presztízsveszteségéről, sőt, hogy ez már teljes összeomlásának előjele. Hogy a törvényi tiltással a hatalom saját csapdáját állította fel: ha erőszakot alkalmaz, az világbotrány, ha engedi a szivárványos felvonulást, akkor gyenge, hiszen a saját – gyermekvédelmi célú – törvényét se tudja betartatni. Ez mind igaz. A nagy menetről tudósított a nemzetközi sajtó, fotók, filmfelvételek árasztották el a világhálót, mindenki láthatta, milyen erős és elszánt a tizenöt éve regnáló kormány ellenzéke. De nem csak ezt láthatta. Láthatta azt is, hogy százezrek vonulhattak rendőri biztosítás mellett, háborítatlanul a főváros utcáin, s a szónokok, miközben pereltek a szólásszabadságért, egyben demonstrálták a szólássza­bad­ság meglétét; s miközben felszó­lal­tak a sajtószabadság hiánya miatt – véleményükről, tiltakozásukról a sajtó szabadon tudósított. Szom­ba­ton az egész világ előtt látszottunk szabad, demokratikus országnak. Igaz, a rendezvény be volt tiltva. Nem lett volna szabad megrendezni. De lehetett. Hogy ez a hatalom gyengesége és presztízsvesztése? Valóban. De mi egy kis presztízsveszteség ekkora országimázs-nyereséghez képest? A képek – amelyek erősebbek a szavaknál – mutatták a gyü­lekezés- és véleménynyilvánítás szabadságát, s nem mutattak semmit dik­tatúráról, önkényuralomról, egyet­len ember korlátlan hatalmáról. Orbán Viktor nem akarta, hogy a Pride-ot megtartsák, mégis megtartották; ez neki fiaskó, ám egyben azt is láthatta a világ, hogy még sincs korlátlan hatalma, nem csak az történhet, amit ő akar. Ezt – a saját mondanivalója mellett – kétszázezer önkéntes felvonuló demonstrálta szombaton délután. Kell ennél hatásosabb országpropaganda? S mindez az óriásplakátozó, ellenséggyártó, sikerpropagandát suly­koló kormánynak egy fillérjébe sem került.