Versek

Ha fogyatkoznak az olvasók, hát még kevesebb a versolvasó. Költőkön, magyartanárokon, szerkesztőkön túl alig-százaléknyi. Ha kérdeznéd, miért, kevesen vállalnák, hogy unalmas, vagy hogy nem érem fel ésszel, szívvel. Inkább jönne a sajnos nincs rá időm, a sokat dolgozom, a túlságosan fáradt vagyok hozzá.

És mégis.

A gyerekek csacska, csúfondáros da­laiban, „alternatív” csasztuskáiban ott vannak a rímek. Tévéreklámok próbálnak szánalmas kínrímekkel az emlékezetben maradni. A Face­book­-folklór bekeretezett, megosztott bölcsességeiben ott a versek tömörítettsége. És az időmértékes Áfás számla igényét, kérjük, előre jelezze.

Az, hogy – habár vacak oldószerekkel felhígított, igénytelen formában – versekkel bombáz bennünket a világ, mégiscsak arra utal, kellenek a versek.