Harcmodor

A felmérések szerint Orbán Viktor politikai ámokfutása a vége felé közeleg, érdemes sorra venni főbb állomásait.

Volt ő a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja, titkára. Aztán lett liberális, de olyannyira, hogy a Liberális Világszövetség alelnöki székét is megkaparintotta. Onnan váltott konzervatív polgárra. Később meg már agresszív illiberális elveket vallott. Most éppen nácikkal barátkozó, istenfélő mélykeresztyén. Állt már minden oldalon – zavaros, pálfordulásokkal tele, hiteltelen életpálya.

Harcolt a komcsik ellen, később harcolt a csuhás papok ellen, jelenleg a liberálisok ellen harcol, a de­mok­ratikusan működő Európai Unió szétrobbantásán ügyködik. Mert nem volna ám bűnrossz az EU, ha ő állna az élén. Élete csupa ellentmondás, világnézetét elvtelenül váltogat­ta, mindvégig csakis egyetlen dolog vezérelte: a hatalom és a pénz megszerzése, megtartása. Az ő szájából a „Drága Népem, Édes Hazám” csak üres frázis, a tizenöt éve tartó egyeduralma alatt milliárdossá lett rokanok, barátok névsora szebben beszél. Persze azért azt nem mondhatjuk rá, hogy korrupt, skizofrén, cezaromániás, kleptomániás lenne. Nem mondhatjuk.

 Ő, aki csatáról csatára vágtatott, aki egész életében harcolt, mostanában azt sulykolja híveibe, hogy az Európai Unió huszonhat tagállamának vezetője háborúpárti, egyedül ő a békepárti. Nahát.

Ő, a nagy békepárti, a béke jegyében most éppen megalapította a Harcosok Klubját, amiben gyűlölködésre uszítja országa népét, azt akarja, hogy magyar a magyar ellen harcoljon. (Úgy is írhatnám, hogy a magyar Magyar ellen, mert egyik, éppen aktuális mozgósítása így is érvényes.)

Orbán számára volna megoldás a dicstelen befejezés elkerülésére. Ha mihamarabb önként lemondana, visszavonulna, megannyi gyarlóság után rátalálna saját lelki békéjére.

Lenne végre béke.