Árharcok

„1973-ban 3,6 százalékos átlagos fogyasztói áremelkedést terveztek, a legmagasabbat az előző tizenöt év bármelyikéhez képest” – hallom a Klubrádió Acélsodrony című műsorának ismétlésében. A néhai Aczél Endre remek, négy évtized történéseit összefoglaló, négykötetes művének rádiós változatában a szerző emlékeztet arra, hogy a tej és tejtermékek 28 , a dohányáruk 25, az égetett szeszes italok 15 százalékkal drágultak. Noha az állami rendelet a szeszes italok köréből kivonta a bort és a sört, egyes termelők és nyomukban a kereskedők szépen megemelték ezeknek az árát is. Tény, hogy semmi sem tiltotta a bor és a sör drágítását, mert ezek az áruk a reform bevezetése óta szabadárasak voltak. A Központi Bizottság azonban a dolgozók védelmében meghirdette az árstabilitást, tehát a pártmunkásoknak szinte kötelező volt az áremelések üldözése.

 Akkor tervgazdaság volt. Ma elvileg piacgazdaság van, árrésstoppal. Nagy különbséget nem látok, bár közben eltelt ötvenkét év. Talán a Harcosok Klubja pótolhatná az egykori pártmunkásokat.