S. O. S. Titanic

„A Nemzeti Sporttal megszakítottunk minden kapcsolatot. Ők is írjanak azt, amit akarnak, mi nem szólunk nekik, hogy minket ez bánt, azt csinálnak, ami akarnak. És mi is az csinálunk, amit akarunk, ehhez ők meg nem kellenek.” Kubatov Gábor kifakadt az államilag busásan finanszírozott sportpropaganda zászlóshajója, az NS ellen, amely amúgy már régen nem sportszakmai szempontok szerint dolgozik. A vezér­elve nyilván a miniszterelnök sport iránti rajongását közvetítve az, hogy magyarokat bírálni nem kell félnetek jó lesz (lásd a Szoboszlai körül évek óta zajló polémiát, mikor valaki kritizálni meri játékát – pedig minden gyakorló szülő tudja, hogy a gyereknevelés sem csak dicsérgetésből áll). Ide jutottunk tizenöt év stadionépítés és tao-utalgatás után. Hiába áll a kert végében a stadion, hiába nyerte meg csaknem a házi csapat a bajnokságot (pont az FTC előzte meg), valaki még mindig azt hiszi, hogy minden magyar nemzeti büszkeségének legfőbb zászlóshajója a foci.

Garacsi eladja egy forintért a Fehérvárt, a Ferencváros elnöke, névsorok összeállításában jártas vonulásspecialista és pártigazgató pedig szakít a nemzet sportlapjával. A Titanic legendájában emlékszünk még a végig kitartóan muzsikáló zenészek történetére. Ott nem rémlik, hogy a végén egymást a vízbe lökték volna. Lehet, kiderül egyszer, hogy akkor is elhallgatták előlünk az igazságot?