Ízrobbanás

A történet úgy végződik, hogy Margrét felkéri a másik nőt, Marit, hogy hagyja el a lakást. Logika a dologban nincs, erkölcsi alapja a másik nőnek lenne maradni, a dolog meglepő módon mégis működik.

Margrét rendszerint régi határidőnaplóban dolgozik, abban vezet egy tartozik és követel rovatot. A rendszerszemléletet politechnika-órán sajátította el, amit maga is oktat a hét két napján, kedden és csütörtökön, a közeli kisvárosban, két órával a kóruspróbák előtt. Margrét ebben a két órában bevásárol, és az autóban eszik. A jövedelme a tanításból alig valami, a birkatartás viszont jól fizet. Hitelre sose volt szüksége, de élete nagy részét mégis a nincs szó jellemezte, olyan kifejezésekkel kontextusban, mint család, de elsősorban a férj. A dolog nem zavarja olyan nagyon, mint azt kívülállóknak feltételezni lehetne. Takaros és célszerű kis házban él, és hetente kétszer elénekelget a halászokkal. A kottákat néha maga másolja, ez éppen megfelel a magára mért alázatnak, tudva, hogy a szünet is a zene része.