Nagyon komoly játékok – Ketten egy új könyvről

► Szaniszló Judit: A másik ember. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 192 oldal, 4499 Ft

Szaniszló írásművészetének irodalomtörténeti jelentőségét az adja, hogy nála a poétikai (nagyon komoly) játékok a posztmodern próza nyelvkritikai szkepszisre alapuló, gyakran hermetikus elitszövegekben megírt ideológiai indifferenciájával (Esterházy, Kukorelly, Garaczi) vitatkozva tűnnek fel; ezért utalnak sokszor szövegei posztmodern előtti művekre és szerzőkre (például a „falábú házmesterkislány”-nyal Örkényre): hogy onnan is inspirációt merítsenek a prózapoétika megújításához. Csak egy példa erre: a „talált tárgy”-poétika „beleírása” a közösségi média szövegvilágába nem egyszerűen a Mi mindent kell tudni villamosjegyének vagy Tandori talált tárgyainak adaptálása a mai mediális környezetbe, hanem azokéhoz hasonló politikai álláspont felvételét is jelenti – akár a szatírának öltöztetett allegorikus megszólalásra, akár a mellébeszélés vagy melléhallgatás gesztusára gondolunk. De Szaniszló még egyet csavar a dolgon, amikor a virtuális terekben kipróbált gyűjtő módszert át- vagy visszahelyezi a fizikai, közösségi térbe (és ennek is van politikai értelme): „talált tárgy” lehet minden véletlenül elhallott mondat, minden véletlenül megpillantott felirat, minden nyakatekert „hivatalos” szöveg.