A császár új ruhája

A rendszerváltás nagy vívmánya volt az önkormányzatiság, mely kis közösségekből szövődött, a helyi önkormányzatokban szabták méretre, és az országgyűlésben vált hordható kelmévé. A rendszerváltás színes ruhatárat varázsolt a szürke egyenviselet helyett, amit büszkén viselt a nemzet. Mit lát most a kívülálló rajtunk?

Az állam fő funkciója, hogy alapvető feladatokat, mint például a rendészet, egészségügyi ellátás, oktatás, átvállal a polgáraitól, stabilizálja a gazdaságot, amiért azok adót fizetnek, és eltűrik, hogy korlátozzák jogaikat. Az élet legtöbb területén azonban alacsonyabb szinten folyik a kormányzás. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy helyi önkormányzó egységek alakuljanak, melyek a közvetlen környezetben felmerülő problémákat kezelni tudják. Ha ez a láncszem kimarad, a megoldandó kérdések „feljebb csúsznak”, a következő szinten azonban funkciózavart okoznak.

Az önkormányzás fogalma azt jelenti, hogy az adott közösség függetlenül működik, és saját ügyeiben önálló döntési jogosultsággal rendelkezik. Az alapelvek szerint a települési önkormányzatok város-, illetve községpolitikát csinálhatnak, gazdálkodhatnak, akár vállalkozhatnak is, eldönthetik, milyen növekedési pályát akarnak követni, az elemi oktatás színvonalától az egészséges környezet kialakításán keresztül a fejlődést biztosító vállalkozási környezet peremfeltételeinek meghatározásáig. A kormány csak ellenőrzési jogkört gyakorolhat felettük. Helyi közügyet csak kivételesen és csak törvény utalhat más szervezet feladat- és hatáskörébe, állítja ezt a kormányzati portál.

A rendszerváltáskor az önkormányzatok lehetőségei lényegesen különböztek. Voltak, akik előnyös helyzetből indultak, és voltak igen kedvezőtlen adottságú térségek. A hátrányos helyzetű települések felszínen tartására támogatások szolgáltak. Persze voltak rosszul gazdálkodó önkormányzatok, ezek csődtől való megóvását a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény szabályozta. Volt súlya annak, hogy milyen helyi vezetőket választ egy közösség. Meglátszott a városképben, a közösség fejlődésében, olykor még az oktatás minőségében is.

Aztán jött a Fidesz-kormány, azt mondta, olyan kelmét tud szőni, hogy a kerek világon nincs hozzá fogható. Nemcsak hogy páratlanul szép a színe meg a mintája, de mindenkin egyformán fog állni. Ehhez azonban forrás kell, ezért az önkormányzatok bevételét drasztikusan csökkentette, majd a szolidaritási hozzájárulás bevezetésével megindult az önkormányzatok kivéreztetése. Ugyanakkor ez a forrás lehetővé tette a baráti önkormányzatok kistafírozását. Megtiltotta, hogy a kormány jóváhagyása nélkül az önkormányzatok hitelt vegyenek fel, majd számos tevékenységüket központosította. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánítás gyakorlata pedig elvette a települések lakóitól az életkörülményeik alakításának jogát.

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokkal kapcsolatos törvényt még a Gyurcsány-kormány előterjesztésére fogadta el az Országgyűlés 2006-ban. A törvény eredetileg a nagyobb költségvetésű, európai uniós támogatással megvalósuló projektekre vonatkozott, hogy a szoros határidőkből ne csússzanak ki a beruházások. De míg négy év alatt mindössze 24 esetben alkalmazták a jogszabályt, 2010 és 2022 között több mint 3000 beruházás kapott kiemelt státuszt, 500-nál is több kormányrendelet által, és ez a szám azóta folyamatosan nő (merce.hu).

A civil társadalom számára a közmeghallgatás maradt az utolsó lehetőség, hogy lakóhelye sorsába beleszóljon. A kormány azonban nem hagy elvarratlan szálat, lehetővé tette a személyes részvétel nélküli közmeghallgatást (146/2023. [IV. 27.] Korm. rendelet), gyakorlatilag kizárva a nyilvánosságot, elvéve az utolsó esélyt, hogy a polgárok legalább tájékozódni tudjanak a környezetükben tervezett beruházásokról. Emlékeztetőül: az Önkormányzati törvény (1990. évi LXV. törv.) értelmében a helyi önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyekben önállóan jár el, aminek egyik elementáris törvényi eszköze a közmeghallgatás, ahol a lakosság kérdés- és javaslattételi jogán kívül a véleménynyilvánítás jogának érvényesülését is biztosítani szükséges.

Mivel helyi szintről a döntés az országos szintre került, maradt a hatóságokba vetett bizalom, hogy nem engednek a jogszabályoknak ellentmondó, a lakosság egészségét, környezetét károsító beruházásokat megvalósulni. Azokba a hatóságokba, amelyek egyikének vezetőjét felmentette a vízügyet akkor még felügyelő belügyminiszter, mert a tervezett akkumulátorgyár terveinek vízgazdálkodási szempontú áttervezését kérte (telex.hu).

A kormány azonban még itt sem állt meg, most elveszi, ami még maradt. A szuverenitás köpenyét magára öltve a független sajtóra támadt, amely nyomoz, utánajár, tájékoztat. A beterjesztett jogszabályt átláthatósági törvénynek hívják.

„De hiszen nincs is rajta semmi! – szólalt meg egyszer csak egy kisgyerek. – Nincs is ruha a császáron! – rivalgott fel végül a tengernyi tömeg. A császár nagyon megütközött ezen; maga is úgy vélte, hogy igazat mondanak, de azt gondolta – most már tovább kell mennem, nem futhatok haza szégyenszemre! És még peckesebben lépegetett fényes kísérete élén, a kamarás urak pedig még buzgóbban vitték mögötte palástja uszályát – a levegőt” (Hans Christian Andersen: A császár új ruhája).

Mikor hiszünk már a szemünknek?

(A szerző hidrogeológus)