Elsöprő
VISSZHANG - LXIX. évfolyam, 22. szám, 2025. május 30.Mielőtt Széky Jánosnak A közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslat kapcsán írt, Gonoszság gyönyöre című remek cikkét online elolvashattam volna (ÉS, 2025/21.), egy zenés könyvreklámot is megtekintettem. Ezzel pedig szerintem – bármilyen szerény mértékben is – a lapjuknak egyfajta támogatást nyújtottam.
Ahogy a cikkíró is megfogalmazta: „…külföldi támogatás pedig bármi lehet (…) a jogszabályt fogalmazó zugügyvédek gondoltak rá, hogy minden beleférjen”.
Ezért, törvénytisztelő állampolgárként, felmerül bennem, e jogszabály hatálybalépését követően nem kell-e majd minden reklám megtekintése előtt teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolnom az önök számára, hogy ez a „támogatásom” még közvetett módon sem külföldi forrástól származik?
A törvényjavaslat a törvény szükségességének egyik legfontosabb indokaként egyébként a magyar emberek „elsöprő” többségének az – úgynevezett nemzeti konzultáció során – kifejtett véleményére hivatkozik, miközben éppen a Fidesz-kormányzat volt az, amelyik az úgynevezett ügydöntő népszavazás érvényességi küszöbét is 25 százalékról 50 százalékra emelte (ami jelenleg közel négymillió választópolgárt jelent).
A szuverenitásvédő nemzeti konzultáción viszont a kormány állítása szerint „elsöprő többségként” mintegy másfél millióan vettek részt olyan körülmények között, ahol a titkos választásokra (a szavazók számára, szavazatuk tényleges tartalmára stb.-re) vonatkozó alapvető garanciális törvényi kontroll messzemenően hiányzott.
