Delphoi öröksége

A napokban véletlenül akadt a kezembe Lengyel László még 1987-ben a Valóság decemberi számában megjelent Végkifejlet című írása. A tanulmány a Lengyeltől megszokott alapossággal elemzi, hogy az akkor még létező szocializmusnak miért kell törvényszerűen elbuknia. Utólag persze mindig könnyű okosnak lenni, de 1987-ben ezt ilyen nyíltan megírni nagy bátorságra és nem kevés jövőbe látásra vallott, ki is zárták legott az MSZMP-ből. Ami azonban a cikkből a legfontosabb tanulság, arra sajnos senki se figyelt se akkor, se azóta, pedig érdemes lett volna. Az írás azzal zárul ugyanis, hogy „[a] végjáték döntő kérdése, hogy (...) milyen irányba akarnak majd kitörni a társadalmi csoportok: egy intézményesülő, biztosítékokkal ellátott, privilégiumoktól megfosztott civil szféra megteremtése irányába, vagy egy a monopóliumokat és privilégiumokat fenntartó, egyre szűkülő elitek által ellenőrzött tekintélyuralmi állam kiterjesztése irányába?” A választ utólag sajnos már tudjuk.