Kivagyi

A miniszterelnök múlt pénteken beszélt a felújított apátság és a zarándokház átadásán. Szokása szerint kissé lazán kezelte a tényeket…

„Hiába, a kommunisták nem ismernek se Istent, se embert, se alapítólevelet. Nem volt ez olyan régen, jó, ha észben tartjuk.” Ehhez képest a legvadabb Rákosi-korszakban jelent meg Bárczi Géza A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék (Bp., 1951) című 231 oldalas könyve.

„A Tihanyi-félsziget már ezer évvel ezelőtt Kelet és Nyugat békés és gyümölcsöző találkozóhelyévé vált.” Beleszámítva az apátság (és nem templom!) 1055-ös alapításáig eltelt harminc évet, s leszámítva az 1054-es kelet–nyugati egyházszakadást, biztosan így volt. „A templomalapító [!] I. András hitvesével, Anasztáziával keleti papok is érkeztek e szent dombok közé, ahol a nyugati bencés szerzetesekkel együtt éltek, dolgoztak, imádkoztak, térítettek.” Az utóbbiaknak ugyan semmi nyoma nincs, ámde legyen. Azt viszont gondosan elhallgatta, hogy a feleség a Kijevi Rusz nagyfejedelmének leánya volt. Minek azt firtatni?

„Jó volna, ha Európa mai szétválasztó, háborút szító, szankciókkal dobálózó urai vigyázó szemeiket Tihanyra vetnék.” No, igen, de honnét is kölcsönözte ezt a fordulatot, kérdezhetnénk hív jobbágyként. Az ugyanis így végződik: „Ti is, kiknek vérét a természet kéri, / Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri! / Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, / Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”