Száz éve született Kardos G. György

1968-ban elképedés fogadta az Avraham Boga­tir hét napja megjelenését Budapesten. Egy évig fektették a kéziratot, mert '67-ben kitört egy zsidó–arab háború, és a magyar hivatalosság Moszkvához igazodott. Egyszerre szerették és utálták a regényt azok, akiket a téma érzelmileg érintett. Lenyűgöző volt mindaz az ismeret, amitől Magyarországon el voltak zárva, de sokan nem értették, hogyan lehetséges, hogy a szerző a nacionalizmus zsidó válfaját is elítéli. A főhős, az 1920-as évek elején bevándorolt orosz-zsidó földműves a palesztinai brit mandátum alatt azért kerül bajba, mert befogad egy zsidó fiút, akit a terrorszervezete merénylet elkövetésével bízott meg, de a döntő pillanatban nem húzta meg a ravaszt. Mind a brit megszállók, mind a szabadságharcos terroristák halálra keresik a fiút meg a rejtegetőjét, és a regény azzal ér véget, hogy minden bizonnyal elfogják és megölik őket. A címbéli egy hét Avraham vesszőfutása, hogy a fiút és magát megmentse. Átgondolt regényszerkezet, óriási tárgyi és emberi tudás, nagyszerűen megrajzolt alakok: úgynevezett realista regény, amit a hatvanas évek végén a mérvadó magyar kritika épp elavultnak minősített, de a hivatalos ideológia sem volt képes a szocialista realizmus üres kategóriájába besorolni. Lengyelországból a megjelenés évében űzték ki a megmaradt zsidókat, ami a témát még kínosabbá tette.