Rektorok cérnaszálon

Komoróczy Gézának ajánlom, aki tudni fogja, hogy miért.

Miből lesz a cserebogár?

Amerikában a rektorok, vagy ahogy ott nevezik őket, az elnökök, ritkán származnak a saját egyetemükről, sőt sokszor nem is a tudomány felől érkeznek a posztjukra – ellentétben a nálunk szokásos gyakorlattal. De hát arrafelé más is a funkciójuk, mert főleg a társadalmi, politikai kapcsolatokat, és ezen belül az intézmény pénzügyi biztonságát kell szolgálniuk, a „press the flesh” gyakorlatát szem előtt tartó, azaz a minél több emberrel kezet rázó (és őket az egyetem mögé állító) vezetői minta szerint. Ezt most különös élességgel látjuk, amikor Trump elnök felszólítására egyre többen adják be a derekukat (tisztelet a kivétel Harvardnak), sőt korábban néhányan éppen az egyetemük érdekeit szem előtt tartva le is mondtak a kritikák nyomán. Az USA-ban éppen ezért az elnökök nem az egyetem napi ügyeit felügyelik, arra megvannak a provostok, vagy ahogy az adott helyen hívják őket, de a legfőbb vezető akkor is a president, akit sokszor éppen olyan személyi kultusz övez, mint nálunk néhol a helyi polgármestert. Emlékszem, az „én elnökömről”, aki persze szintén nem az akadémiai világból jött, az egyetemi hetilap minden számában volt legalább egy, de sokszor több terjedelmes képes riport vagy beszámoló.

Itthon bezzeg ritkaság, amikor nem az adott egyetemről választanak rektort: minél nagyobb rangja és jelentősebb teljesítménye van az intézménynek, annál inkább ragaszkodik ahhoz, hogy saját soraiból kerüljön ki a következő vezető. (A kivételekről majd később.) Vajon miért, hiszen ebben a kis országban egy adott szakma minden jelentősebb művelője ismeri egymást, tehát nagy meglepetés nem érheti az oktatói közösséget. Tudvalevő, a törvény írja elő, hogy a rektor professzor kell legyen, még ha az utóbbi években olyan nagyvonalú engedményeket szőttek is bele a szabályozásba, amelyek teljesen kiüresítették a feltételrendszert, hiszen – főleg művészeti és sportvonalon – meghatározott díjak is helyettesíthetik nemcsak a doktori fokozatot, hanem a habilitációt és a részletesen felsorolt más követelményeket is (lásd a jegyzetet).1 De legalább nálunk például egy bankigazgató nem lehet (azonnal) rektor.

Itt azért szeretjük a hazai mezben induló pályázót, mert egyrészt belülről ismeri az intézményt, annak minden pozitív és negatív vonásával együtt, másrészt őt is jól ismerjük, nemcsak kollégaként, de vezetőként is, hiszen egyrészt ezt előfeltételként maga a törvény is megköveteli, másrészt nincsen nagy bizalmunk egy olyan kollégában, aki még nem próbálta ki magát legalább tanszék- vagy intézetvezetői, de még inkább dékáni vagy rektorhelyettesi szerepben. Ezzel ugyanis bizonyítja, hogy tisztában van az egyetem működésével, tudja, milyen kérdésekkel kell foglalkoznia a szenátus ülésein, hogyan kell kompromisszumokat kötnie pénzügyi, szervezeti vagy oktatáspolitikai konfliktusokban.

Hadd hozzam fel a saját esetemet. Csaknem tíz évig voltam tag egy nagy tudományegyetem szenátusában, először a karom választott képviselőjeként, azután rektorhelyettesként. Az első évben lényegében csak figyeltem, noha akkor már húsz éve tanárkodtam, sőt négy évet intézetvezetőként ültem a kari tanácsban. De ahhoz, hogy megértsem, hogyan működik az egyetem egésze mint oktatási-tudományos-gazdasági szervezet, bizony kellett az az egy év – például azért is, mert költségvetésről évente egyszer tárgyaltunk.

Ha tehát valaki kívülről megérkezik, hiába legyenek akármennyire fel­készült „belső” tanácsadói, a prompt döntéseket, a szenátusi viták­ban azon­nal adandó válaszokat nem tudja halasztani, hanem azonnal teljes páncélzatban kell megjelennie, hogy ne súgjanak össze a háta mögött. És pontosan ezért szerepel a törvényben már több mint harminc éve, hogy a rektorjelöltnek legyen egyetemi vezetői gyakorlata.

Az ELTE nemrég lezárult, vagy a Miskolci Egyetem és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem elkövetkező rektori pályázatai a papírforma szerinti belső jelöltek között zajlottak, illetve folynak majd, mivel remélhetőleg külső akarat vagy belső minőségproblémák nem akadályozzák a felelős döntést. Miskolcon tovább szolgálna a jelenlegi rektor, Horváth Zita, az ORZSE-n pedig a tudományos profilt az elmúlt években felépítő és megszilárdító ügyvezető rektorhelyettes, Balázs Gábor lehet a favorit, mindketten helyi kihívókkal szemben – a hírek szerint. De Woody Allentől tudjuk: „Jósolni mindig kockázatos dolog, különösen, ha a jövőről van szó.”

Zeneakadémiai kádencia

Két szenátusi ülés és öt szavazás után lett nem rektora, csak rektorjelöltje az LFZE-nek, azaz a Zeneakadémiának.2 Az első alkalommal azonnal kiesett az örökös külső pályázó, Győr­iványi Ráth György, aki egyetlen szavazatot sem kapott. A „belülről” jelentkező Farkas Gábor zongoraművész (és tanszékvezető) mindkét voksoláson 11 szavazatot kapott a 22-ből, míg vetélytársa, a hegedűművész Kelemen Barnabás először 10-et, utána 11-et. A patthelyzetet a fenntartó minisztérium képviselője mintegy magára vállalta eldönteni, mondván, hogy szívesen átveszi a KIM a választás felelősségét a szenátustól. A szirénhangokra azonban a megjelentek nem hallgattak, és inkább egy újabb tanácskozást hívtak össze április 15-ére, hogy maguk határozzanak az ügyben. Az első két szavazáson nem született döntés, jóllehet Farkas több szavazatot kapott, míg végre a harmadik alkalommal 13:9 arányban az ő javára dőlt el a vetélkedés, amit Kelemen elegánsan elismert gratulálva a felterjesztendő rektorjelöltnek.

A történetnek még nincs vége, mert a KIM-et ugyan köti a törvény, hogy mást, mint az egyetem által megválasztott jelöltet nem ajánlhat a köztársasági elnöknek kinevezésre, de azt nem írja elő, hogy a jelöltet fel is kell terjesztenie – erre pedig láttunk példát a (régi) SZFE esetében, amikor Upor László rektori kinevezését az akkori minisztérium egyszerűen elszabotálta, mielőtt elfoglalta és Vidnyánszky Attila kezére játszotta volna az egyetemet. Kíváncsi vagyok, megismétlődik-e a történelem, de addig is levonhatunk tágabb körre is érvényes tanulságokat.

Jellemző volt, hogy az oktatási tárca gond nélkül eltekintett a saját maga által hozott szabályozástól, nevezetesen, hogy a pályázónak felsőoktatási vezetői gyakorlattal kell rendelkeznie. Múltkor említettem, még precedens is volt rá, hogy a KIM nem továbbított egy rektori pályázatot az intézménynek, mert úgy ítélte meg, hogy a jelölt nem felel meg ennek az előírásnak. Kíváncsi vagyok, hogy ha Kelemen nyer, és az LFZE (vagy néhány oktatója) pert indít, akkor hogyan alakult volna a helyzet. A KIM, illetve erőszakos minisztere egyébként rossz taktikát követett. A régi (és egyáltalán nem szebb) időkben a minisztérium többnyire úgy próbálta maga felé hajlítani a rektorválasztások eredményét, hogy az egyetemen belül keresték meg és támogatták a kedvükre való jelöltet, majd elterjesztették, hogy mennyivel jobban mennek majd a dolgok, ha ő lesz a nyertes. Mind Csák, mind Hankó eleve hátrányból indították a favoritjukat, mert külső pályázót kerestek, hiszen azzal szemben (lásd fent) általában bizalmatlanok az intézményben – és sokszor joggal.

Külön figyelmet érdemel a hallgatói képviselet, a HÖK szerepe a választásokon. Az ő képviselőiket rendszerint egy-két évre választják, és mint fent utaltam rá, ennyi idő éppen arra elég, hogy az ember megismerje, „miről szól” az egyetem.3 Ők tehát ki vannak téve a különféle „tanácsadók” befolyásának, akik lehetnek korábbi HÖK-ösök, de többnyire bennfentes tanárok, akikre a HÖK-ösök hallgatnak. Ettől független elvi kérdés, hogy az általában maximum két évre választott hallgatók milyen alapon döntenek az egyetem sorsát – akár öt-tíz évre! – radikálisan befolyásoló rektorválasztásokról. Ráadásul a hallgatók jórészt egységes tömbben szavaznak, jelen esetben pedig a 22-ből 6 szavazat volt az övék, vagyis ha az oktatók és dolgozók szenátusbeli szavazati aránya egy adott kérdésben közel egyenlő, akkor a hallgatók döntik el a kérdést – akár az oktatói/dolgozói többség ellenére. Márpedig itt olyasmiről határoznak, aminek a következményeit nem ők viselik. Sok éve meggyőződésem, hogy az intézményre hosszú távú hatásokkal járó döntésekben a hallgatókat nem illeti meg a szavazati jog. De hát tudjuk jól: a politikusok félnek a hallgatói szavazatok elvesztésétől, mert ezt könnyű lenne jogfosztásnak tartani.

„Blöff, blöff, blöff!”

A tudomány és művelése iránt időnként heves vonzalmat mutató exjegybankelnök emlékezetes szavait nem költségvetési kérdésekkel kapcsolatban idézzük, hanem az MNB alapítványai történetének egy meglepő mellékszálára utalás végett. De kezdjük onnan, hogy vagy tíz éve már felfigyelhettünk egy emelkedő pályára álló intézményre, amiről akkoriban ezt írtam itt: „A korábbi Heller Farkas Főiskola, valamint Budapesti Kommunikációs Főiskola egyesüléséből 2009-ben létrejött Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola az FS [Felsőoktatási Stratégia] olvastán már idén májusban átkeresztelte magát Budapesti Metropolitan Főiskolának, amely névből a »metropolitan« szót hiába is keresnénk a (magyar) szótárakban, legfeljebb a »metropolitát« találjuk, de az nem egészen a BKF-beli stúdiumokra utal. Persze világos, hogy a (mellesleg szintén két »politechnic«-ből alakult) London Metropolitan University nevét és annak MET rövidítését akarták helyi ízekkel kombinálva »lenyúlni«, már csak abból is erre következtetve, hogy angol nevük meg egyenesen »Budapest Metropolitan University of Applied Scien­ces«, azaz úgy adták meg maguknak teljesen önkényesen az »alkalmazott tudományok egyeteme« címet, hogy a törvény még meg sem jelent, és a kritériumokat esetükben meg sem vizsgálhatták. Ráadásul a honlapjukon bemutatott regisztrációs dokumentumokban vagy a Magyar Rektori Konferencia júliusi datálású listáján még az előző nevükön szerepelnek. Azért PR-fogásnak és hallgatói csábításnak így is ügyes…”4

Nos, ez a kekváktól eltérően teljes mértékben magánintézménynek számító mai METU az egyik példánk arra, hogy rektorukat nem belülről választják, hanem kívülről, ami nálunk rendszerint az ilyen tulajdonviszonyú egyetemeken történik meg, lásd az e vonatkozásban változatos történetű Kodolányi5 vagy a saját tőkével ellátott Corvinus utóbbi rektorait.6 De minket a METU érdekel, amelyről múltkori ÉS-cikkem idején még nem tudhattam, milyen viszony köti össze a kecskeméti Neumann János Egyetemmel.7 Azóta több helyen és a legrészletesebben a HVG-ben Riba Istvántól jelent meg, hogy 2021 óta, amikor közvetve az MNB lett a METU tulajdonosa, pénzügyi helyzetük labilissá vált.8 Az a bizonyos 127 milliárd Ft-nyi befektetés, amelyet az NJE egyetemfejlesztési célokra kapott az államtól, átvándorolt a METU régi nevét viselő tulajdonos BKF Fenntartó Kft. mögött álló befektetési alaphoz, illetve zrt.-hez. Csakhogy az MNB embereiből álló tulajdonosi csoportnak nehézségei támadtak. És bár már tíz éve is észrevettem, hogy sajátos személyi átfedés alakult ki a Magyar Rektori Konferencia főtitkára és az MNB Oktatási Igazgatóságának vezetője, azaz Dubéczi Zoltán révén, azt már nem, hogy igazgatósági tagtársai a volt EHÖK- és DOSZ-elnök, valamint MMA-főtitkár Kucsera Tamás Gergely, valamint – amint azt Riba felfedezte – utóbbi DOSZ-os kolléganője, Czene Gréta, az egyetem elnöke, vezérigazgatója stb. voltak.

Ennek alapján így utólag már érthető, hogy a Miskolci Egyetem korábbi dékánja, Kocziszky György hogyan került (74 éves korában!) a METU rektori székébe: ugyanis az MNB monetáris tanácsának tagjaként Matolcsyék benne megbíztak. Másfél év után azonban Czene „rektort váltott”, és a Fidesz-frakciótól kezdve szinte mindenhol megfordult régi ismerősét, Kucserát találták a legjobbnak a pályázaton.9 Kucsera sokoldalúsága irigylésre méltó: egy igazi polihisztor alakja bontakozik ki előttünk például a Wikipédia szócikkéből, de a Magyar Narancs 2015-ös írásából is.10 Volt ő már említve itt az ÉS-ben is, hiszen 2022-ben ezt írtam róla: „Az MMA-tagok között vannak olyanok is, akik akár az MTA tagjai is lehetnének, sőt korábbi tagjelöltet is találni közöttük, másoknak sokoldalúságukról tanúskodó impresszív szakmai pályafutásuk van, például a korábbi főtitkárnak, Kucsera Tamás Gergelynek, aki 2019 óta már akadémikus is, jóllehet csak 2021-ben szerzett »szakirányú« PhD-fokozatot művészetfilozófiából. Tény, hogy volt egy másik, politikatudományi PhD-je még 2011-ből, és ez elég volt, hogy – tekintettel szakmai munkásságára – »művészetek« tárgyból habilitáljon a MOME-n 2019-ben.”11

Az idő tájt a doktori iskolájára koncentráltam, amelyben (úgymond) művészetfilozófiai értekezését megvédte, méghozzá egy olyan témavezető, Dergez-Rippl Dóra alatt, akinek az MTMT szerint nincsen idegen nyelvű és alig van magyar publikációja, következésképpen a hivatkozási száma (h-indexe) is nulla.12 De legalább ő nem professzor, mint Kucsera, akinek ugyanezen adatbázis szerint egyetlen külföldi folyóiratcikke két társszerzővel készült a magyar felsőoktatásról, és egy török online periodikában (!) jelent meg – 2015-ben. Az ő hivatkozási indexe 3 (három), azaz három munkáját citálták minimum hárman, ami az adjunktusi átlagot alulról veri.13 Rejtély, hogyan lehet valaki ilyen teljesítménnyel (több helyen is!) egyetemi tanár, továbbá négy doktori iskolában oktató Magyarországon…

Mert hogy hogyan lehet MMA-tag, arra már volt precedens, mégpedig a magát történésznek tartó vehemens főigazgatónő által sztálinista akadémiának minősített szervezet,14 mondjuk így: posztsztálinista, de predemokratikus korszakában, amikor is egy megbízható pártember-bürokrata az MTA adminisztratív berkeiből kiemelkedve kandidátusként előbb főtitkárhelyettes, majd ugyanabban az évben, amikor megvédte nagydoktori értekezését, mindjárt MTA levelező tag is lett.15 Kucsera is (alapító) főtitkárként lett MMA levelező tag – mert nyilván már régóta ismerték a tagtársak.16

De Kucserának nemcsak a témavezetője, hanem a doktori iskolája is billegett akkoriban, miután annak vezetője, az MTA Filozófiai Intézete igazgatójaként is elhíresült Boros János elköltöztette a pécsi bölcsészkarról Szekszárdra, és igen vegyes oktatói gárdát alkalmazott, akik között alig voltak filozófusok. A helyzet mára tovább romlott, mert a MAB még másfél éve ezt a közleményt adta ki megindokolandó, miért nem akkreditálta a DI-t: „A Látogató Bizottság (…) olyan jelentőségű hiányosságokat, a működés szempontjából hiányzó vagy elégtelen feltételeket azonosított, amelyek megnyugtató és hatékony rendezése előfeltétele a DI szabályos, a minőségbiztosítás tekintetében szilárd alapokon nyugvó működésének.”17 A DI azóta is zár alatt van.

Boros János áldásos tevékenysége végül meghozta a gyümölcsét, s talán ezt ismerhették el az idén neki adományozott Széchenyi-díjjal. Boros tehát csődbe tudott vinni egy korábban jól működő DI-t, most viszont az a kérdés, hogy Kucsera a METU rektoraként egy csődben lévő egyetemet ki tud-e emelni onnét.

Az interjúalany becsülete

Az ÉS egy hete Az Akadémia becsülete címmel közölt egy interjút Hunyady György professzorral, akinek több vitatható állítása mellett van egy olyan kijelentése, amely kifejezetten sértő, mind az említett személyre, mind az őt megválasztó közgyűlési tagokra nézve: „Valószínű, hogy Orbán Viktor annak tudatában választotta Pálinkás József utódjának Lovász Lászlót, hogy ő egy megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyű matematikai géniusz, de »utcai harcosként« esélytelen a közélet közterein.” 18Lovász Lászlót ugyanis nem a miniszterelnök nézte ki elnöknek, hanem az MTA akkori vezetőinek hosszas győzködésére vállalta, hogy a nyugalmasnak ígérkező következő években hírnevével és hitelével szolgálja majd a szervezetet. Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy azon a 2014-es választáson vele szemben a miniszterelnöki főtanácsadó Maróth Miklós indult. Volt „szerencsém” elég közelről látni Lovász tisztességes küzdelmét a minősíthetetlen támadások és megalázási kísérletek közepette. Tudomásom van róla, hogy többször is megpróbált lemondani, de mindig lebeszélték róla, mert akkor a „fej nélkül” maradó Akadémia még kevesebb eséllyel küzdött volna meg a hatalom kisajátítási szándékaival. E küzdelemnek a csúcspontja a 2019. évi közgyűlés volt, amely 90 százalékos többséggel utasította el a kormány ajánlatát – de a hatalom önkénye ellen fegyvertelen volt.19

1 https://www.es.hu/cikk/2023-03-10/kenesei-istvan/az-allamgepben-rohad-valami.html
https://www.mab.hu/wp-content/uploads/2020/09/%C3%9Atmutat%C3%B3.pdf
2 https://hvg.hu/itthon/20250417_Otodik-nekifutasra-sikerult-csak-rektorjeloltet-valasztani-a-Zeneakademian-ebx
3 A szegedi „legendás” HÖK-vezér, Török Márk története a nagy kivétel. Ld.: https://www.es.hu/cikk/2016-07-15/kenesei-istvan/egyetem-felcsuton.html
4 https://www.es.hu/cikk/2015-09-11/kenesei-istvan/a-felsooktatas-a-nyar-utan.html
5 https://www.kodolanyi.hu/az-egyetem/vezetoseg/rektor
https://www.kodolanyi.hu/az-egyetem/bemutatkozas/tortenet
Itt három évig Gattyán György dollármilliárdos (Docler Holding, Live Jasmine, Megoldás Mozgalom stb.) volt a tulajdonos.
6 https://www.google.com/search?client=firefox-b-d&q=corvinus+rektorok
7 https://www.es.hu/cikk/2025-04-04/kenesei-istvan/a-miniszter-felrelep-.html
8 https://m.hvg.hu/360/hetilap360/2025/15/20251506magyar3
9 https://hu.wikipedia.org/wiki/Kucsera_Tam%C3%A1s_Gergely
10 https://magyarnarancs.hu/belpol/az-akademia-buszkesege-96399
11 https://www.es.hu/cikk/2022-01-14/kenesei-istvan/egyetemek-doktorok-filozofusok.html
12 https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10020471&view=pubTable
13 https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10022159&view=pubTable
Doktori téziseit és disszertációját ld. itt: https://doktori.hu/index.php?menuid=193&lang=HU&vid=23016
14 A botrányt keltett kirohanásáról itt mondtam el a véleményemet: https://hirklikk.hu/kozelet/nem-biztos-hogy-az-ember-csak-ferfi-vagy-no-lehet-de-a-tudos-biztosan-nem-politikus/444498
15 https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1ng_Istv%C3%A1n_(agrok%C3%A9mikus)
16 https://www.mma.hu/rendes-tagok#Kucsera%20Tam%C3%A1s%20Gergely%20dr.
17 https://www.mab.hu/wp-content/uploads/D151_PTE_nt_20231020_HAT_HU.pdf
18 https://www.es.hu/cikk/2025-04-17/kardos-julianna/az-akademia-becsulete.html
19 https://www.es.hu/cikk/2019-05-10/kenesei-istvan/kuldeteses-veto.html