Esti 75

Vanni van. Ez a címe annak a válogatott interjúkat tartalmazó kötetnek, amelyet Esterházy Péter égi születésnapjára jelentetett meg kiadója, a Magvető (szerkesztette: Pál Sándor Attila). Arra kértem Péter kollégáit és/vagy egykori barátait, hogy egészítsék ki – sajnos fiktív – mai EP-dialógusokkal (interjú, levél, kritika és más) ezt a beszélgetésgyűjteményt.

Mert akkor még azt hittem, gondoltam, reméltem, hogy aki halott, annak nem lesz már többet születésnapja, olyan rendes igazi, a kivilágított nagyterembe tortabegurítós, hatvanöt gyertát zihálva elfújós, az biztos, hogy nem, hanem csak olyan lettvolnás, lennés, malennés, úgy mint ma, máma, ezen a napon lenne iksz éves, aholis iksz tetszőleges hatvannál nagyobb öttel osztható egész szám, ma lenne iksz éves ikszipszilon, aholis ikszipszilon tetszőleges átlagosnál sokszorosan nagyobb szellemi teljesítményt ránk hagyó drága halottunk, és akkor nevezett ikszipszilon barátai és üzletfelei, tisztelői és gyűlölői, egy percre, vagy ha nem egy egész percre, hát egy leheletnyire magukba szállnának, vagy épp kikelnének magukból, újra a régi szeretettel, a régi dühvel viszonyulnának, szegény ikszipszilon, ha élne, de közénk lövetne, sóhajtanák, így képzeltem, ha képzeltem, vagy képzelte Esti, ha képzelte.