Pénteki ráolvasások

Hozzászoktam már, hogy a nemzet ellenségeinek nincs bőr a képén. Elmondanak mindennek. Gyaláznak. Rágalmaznak. Ütlegelnek. Lejáratókampányt folytatnak ellenem. Ez már a választottak sorsa ezen a földön: meg nem értés, leszólás, üldöztetés, rágalom. Tizenöt éve folyik a hajtóvadászat ellenem. Nem tagadom, rühellem is kissé már a prófétaságot – ki ne rühell­né a helyemben? −, ám a Haza minden előtt! Úgyhogy, ha a Jóisten is úgy akarja, és Trump elnök is megsegít, de Putyin és Hszi elnöknek sincs ellene kifogása, még tizenöt évet ráhúzok erre a tizenötre. Szuverénül. A Nemzetért. Cirkuszoljanak csak Brüsszelben, tomboljanak! Olyan ez, mint amikor a bolha köhög. Bolha vagy poloska. Esetleg csótány. Mindegy, akkor is a patrióták prófétája maradok. Csakazértis, kicsi Brüsszel!

De olykor még a prófétában is megáll az ütő. A minap azzal rontott rám az Ős-Ellenség, akit Rágalmazónak is neveznek, hogy március 15-én mondott ünnepi beszédemben – a készülődő tavaszi nagytakarítás kapcsán – tücsköt-bogarat összehordtam, és az áttelelt poloskákat nem átallottam poloskáknak nevezni, amivel vérig sértettem őket. Továbbá megosztottam a nemzetet. Poloskákra és nem poloskákra. Ezt az ocsmány hazugságot terjesztik rólam, akiben újra Eggyé és Oszthatatlanná vált a Nemzet. Megáll a józan ész! Megáll, maga elé mered, és nem talál szavakat. Mintha a rágalmazók még soha nem hallottak volna Hétparancsolatomról − pedig iskolákban is ki van függesztve, sajnos, nem mindegyikben −, melynek első pontja így hangzik: „Ne poloskázzad nemzetedet, hogy nemzeted se poloskázzon téged!”

De mielőtt még a tárgyra térek, szeretném leszögezni, hogy a poloskáknak Magyarországon kutya bajuk, hajuk szála sem görbül, vigyázunk rájuk, szél­től is óvjuk őket, gondoskodunk jólétükről. Több poloskát név szerint ismerek, némelyikkel kifejezetten jó, szí­vé­lyes, már-már baráti viszonyt ápolok. Úgy tudom egyébként, ők is nagyon várják már a tavaszt, szeretnének kinn lenni a szabadban, felvonulni, parádézni kicsit. Ami a parádét illeti, nem biztos, hogy idén összejön, de hát legyen ez a poloskák gondja, mi nem szólunk bele. Tőlünk soha senki nem vitatta vonuláshoz való jogukat. Parádézni nincs joguk, vonulni van. Mi, keresztényista emberek – a ma már Trump nevét viselő Óceánon innen és túl – hittel hisszük, hogy ők is Isten teremtményei, joguk van az élethez, sőt, jogi személyeknek tekintjük őket. Ismeretes, hogy a világot sötétségbe borító Felvilágosodás koráig, a 17. század végéig a bogaraknak és az állatoknak jogaik voltak, még perelni is lehetett őket. Ha egy közösség – község, város, falu − a hatóságok előtt pert indított mondjuk a ganajtúró vagy az ormányos bogarak, a piócák vagy a patkányok ellen, akkor joguk volt képviseletre, sőt védőügyvédre is. A tárgyalásra annak rendje és módja szerint beidézték őket, a lefolytatott bírósági eljárás pedig nemritkán a kártevéssel vádolt rovarok és állatok felmentő ítéletével végződött. Ezt a középkori jogi gyakorlatot mi most szeretnénk felújítani, úgyhogy a nem is olyan távoli jövőben a magyaremberek beperelhetik a poloskákat viselt dolgaik miatt, ők pedig, lévén Isten teremtményei, jogosultak lesznek bíróság előtt előadni védekezésüket a felhozott vádak ellen. De ez még a jövő zenéje. Mindenesetre az amerikai egészségügyi miniszterrel, ifjabb Robert Kennedyvel már javában egyeztetünk a növényi, rovari, állati jogok helyreállításáról, a joggyakorlat megújításáról. Kennedy szerint a vírusokat is jogi személyeknek kellene tekinteni, és akkor már jövőre nemzetközi büntetőbíróság elé állíthatnánk a madárinfluenzáért felelős vírust. Ha sikerül megegyeznünk, ezek a jogok alapjogokká válhatnak, és bekerülhetnek az Alaptörvénybe is.

De addig is nézzük a beszédemre szórt rágalmakat. Mindenekelőtt egy kis statisztika: a beszéd – kancelláriavezetőm megszámolta – ezernégyszázötvenöt szóból áll. Ebben a „poloska” szó – írd és mondd – egyetlenegyszer szerepel. Ehhez képest ebből az egy szem „poloska” szóból valóságos poloskabeszéd lett a külföldről finanszírozott baloldali-nihilista sajtóban. A Weber–Soros–Goldstein ügynökbirodalom sajtóbérencei két hete ezen az egy szón lovagolnak. Ha így megy tovább, talán még a nagynemzeti vágtára is beneveznek. Hát mit vétett nektek az a szerencsétlen „poloska” szó, hogy ennyire hadakoztok ellene? Mert, hölgyeim és uraim, nem a beszéd poloskázott, hanem a beszédet poloskázták! Jól tudjuk, kik. Jóérzésű magyaremberek ilyet nem csinál. Nem tagadom, már az is megfordult a fejemben, nem a poloskák állnak-e az egész műbalhé mögött, hogy csúfot űzzenek a Nemzetből.

Még egy égbekiáltó rágalom van forgalomban a lepoloskázott beszéddel kapcsolatban, hogy én „tavaszi nagytakarítással” fenyegetődztem volna. Nem fenyegetődztem, hanem takarítok. Hát mióta fenyegetés a tavaszi nagytakarítás? Mit fenyeget a háziasszony, amikor nekikezd a tavaszi nagytakarításnak? A piszkot? Tényleg, volt is régen egy ilyen tréfásan fenyegető reklámszlogen: „Reszkess, piszok, jön a Hypo!” De eszembe jut egy másik reklám is, egy még viccesebb, nagyszüleim korából: „Drámát legjobban Shakespeare, poloskát Ditrichstein irt.” Így, rövid i-vel. Ez benne a poén, ha valaki nem értené. Ha jól tudom, Karinthy fejéből pattant ki, aki talán nem volt egy Wass Albert, de viccben köztudottan nem ismert tréfát. Hát, én sem ismerek. Na most mit tegyünk, ugye, azokkal a humortalan, sótlan bírákkal, akik testületileg nem értik a humort, mindent komolyan vesznek, egyre azt kérdezik: „mi abban a humor, ha poloskának nevezik őket”? Ők tényleg menthetetlenek. Nekik csak egyet tanácsolhatok: mielőbb távozzanak a független magyar bírák jókedvű, harsány humorú karából. Mert az a bíró, akiben annyi humorérzék sincsen, hogy amikor poloskának nevezik, nem felkacag, hanem méltatlankodva hápog, aligha lesz képes kellően bölcs, kiegyensúlyozott ítéletet hozni az általa lefolytatott perekben. Javasoltam ezért a SZUVÉHÁ elnökének, hogy mi­előbb dolgozzanak ki egy humor-tesztet, és vessék alá a bírákat hivatalos humor-próbának. Aki a próbán megbukik, az Magyarországon – a legvidámabb szuverén demokráciában – nem lehet bíró. Nálunk minden peres eljárásban van valami tréfás, mókás, ha úgy tetszik, kabarészerű, úgyhogy az a poloska – hahahaha! −, amelyikben nincs meg a kellő és tőle joggal elvárható humorérzék, lehetőleg ne bíráskodjon fölöttünk! Fölöttem végképpen nem, mert még elkezdek poloskázni!