A kocsma lelke

PÁRATLAN OLDAL - LXIX. évfolyam, 11. szám, 2025. március 14.

Fel szokták róni a magyar miniszterelnöknek, hogy nem tanul a történelmi példákból. Most mégis megtette, egy tőlünk keletre fekvő nagy ország első embere ihlette legújabb intézkedésére. No nem az igazmondó Vlagyimir, hanem egyik elődje, a csetlő-botló Mihail rossz példájából tanult kormányunk feje. Bölcsen éppen az ellenkezőjét tette annak, amit ő.

Az orosz férfiember hagyományosan nem veti meg a vodkát, sőt egyenesen imádja. Régen a közértekben külön sorban álltak a kenyérre, a felvágottra, és egy hatalmas, véget nem érőben a vodkára várók. Gorbacsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárát alighanem meggyőzte az orvoslobbi, hogy kapcsolat van a férfiak korai halálozása és a vodkafogyasztása között. A társadalom egészségének érdekében a nyolcvanas évek közepén rendeletekkel korlátozták az alkoholtartalmú italok előállítását, árukat pedig megemelték. Munkanapokon csak délután kettő és este hét között lehetett vodkát, pezsgőt és egyebet vásárolni. A köznép által csak „száraztörvény”-nek nevezett rendelkezések roppant népszerűtlenek voltak, különösen, mivel ezzel egyidejűleg a kölnik ára is megemelkedett. Addig ugyanis nagyon olcsók voltak, és akik nem jutottak a márkanév nélküli olcsó vodkához, beérték a gyöngyvirágillatú pótlékkal is.

A közmondásosan tágas orosz lélek semmire nem vágyik olyan nagy hevülettel, mint a vodkára. A nyugati Gorbi-rajongóknak fogalmuk sincs, mit tett ez az ember az övéivel: le akarta őket szoktatni az alkohol túlzásba vitt élvezetéről. De mi is az a túlzás? Nem csoda, hogy szegény Gorbacsov megbukott a hazájában, utódjáról, Jelcinről pedig az ellenségei sem állíthatták, hogy nem érti meg az orosz lelket és annak a vágyait. 

Ebből a negatív történelmi példából tanulva hirdette meg kormányunk „A kiskocsma a falu lelke” programot. Hárommillióig lehet pályázni, a pénzt a szerencsés nyertes arra költi, amire akarja. Volt már nálunk szabadságharc az otthoni pálinkafőzésért is, fényes győzelmet arattunk, de nem mindenki akar otthon cefrével, rézelejével bajlódni. Mostantól csak beballag a polgár a falu lelkéről elnevezett ivóba, s az első felest annak az egészségére issza, aki ilyen sokat tett az övéért.

A szerző további cikkei

LXX. évfolyam, 40. szám, 2026. október 2.
LXX. évfolyam, 38. szám, 2026. szeptember 18.
LXX. évfolyam, 36. szám, 2026. szeptember 4.
Élet és Irodalom 2026