Hogyan (ne) írjunk a hétköznapokról
PRÓZA - TÁRCATÁR - LXIX. évfolyam, 11. szám, 2025. március 14.Reggel ránézek a naptárra, leadási határidők, fogorvos, hétvégén családi ebéd. Az íróasztalhoz ülök, megnyitom a Wordöt. Bámulom egy darabig a fehér képernyőt, sóhajtozom, az arcomat dörzsölöm, elindítok Spotifyon egy olasz slágert, belépek a Facebookra, pár percig lefelé tekerem a hírfolyamot, kilépek, jöhet az Instagram, elküldök néhány Reelst főzőcskéző macskákról Gizus barátnőmnek, közben Messenger-üzenetekre válaszolgatok, és elolvasok egy olvasói e-mailt, amiben arról érdeklődnek, mikorra várható a következő regényem.
Vajon mit gondolhatnak az emberek az írókról? Mit gondolhatnak rólam? Elképzelik, ahogy átszellemült mosollyal az arcomon ülök egy tiszta, csendes szobában, ihletett állapotban, pénzt nem keresek, nem is kérek a munkámért, sőt a pénzre még csak nem is gondolok, semmilyen földi hívság nem jut az eszembe, hisz az írás nem munka, az alkotás szent
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
